A CX-3 egy családanya szemszögéből

Még a nyáron nyert egész hétvégére szóló tesztvezetést Hobok Erika egy Mazda CX-3-mal, és megkértük, hogy ossza meg a „Mazdás hétvégéjén” szerzett tapasztalatait, élményeit. Elöljáróban csak annyit, hogy a nyereményjáték lezárása után barátai, ismerősei, családtagjai vele együtt örültek a nyereményautónak. E győzelemmel ugyanis megdőlt számukra az a tézis a szkeptikusok fejében, miszerint az ilyen játékok győztesei már „eleve eldöntöttek” és csakis a cimborák, rokonok köréből kerülhetnek ki. 🙂

„Huszonnégy éve rendelkezem jogosítvánnyal, rendszeresen vezetek, jelenleg egy tizenéves autóval koptatom az ország útjait, éppen ezért nagy várakozással tekintettem a nyereményhétvége elé. Másnap már hívtak is az autószalonból telefonon, és megegyeztünk a feltételekről, az átadás körülményeiről és a birtokbavétel időpontjáról, amit én választhattam meg. Azután már csak az izgalommal teli várakozás maradt a kitűzött időpontig…

„Egyszerűen nem lehet nem észrevenni tekintélyt parancsoló szépségét és formáját”
„Egyszerűen nem lehet nem észrevenni tekintélyt parancsoló szépségét és formáját”

Nagyobbik fiammal  pénteken délután birtokba vehettük az autót és csak hétfőn délelőtt kellett visszaszolgáltatni, úgyhogy ez a nyereményhétvége igen bő hétvége volt. Ráadásképpen teletankolva és az egész országra érvényes autópálya-matricával kaptuk meg a CX-3-at. Országjáró útra készültünk, úgyhogy ennek igazán örültünk. Amíg a szalon előtt bemutatták nekünk az autót, addig odabent elkészült a használatbavételi engedélyem és már indulhattunk is.
Kívülről, ami rabul ejtett, az a rendkívül kecses formatervezés. Ránézve nem csupán az jutott eszembe, hogy ez egy szép autó, hanem hogy nagyon dögös. A Soul Red fényezés (egy életre megtanultam az elnevezést) pedig még dob egy nagyot az amúgy is impozáns külsőn. A belső kialakítás is nagyon tetszetős, letisztult és mégis elegáns, minőségi anyagok felhasználásával készült. Szóval szerelem volt első látásra…

„Szegedre érve a barátaink az autó külsejéről és belsejéről is elismerően szóltak”
„Szegedre érve a barátaink az autó külsejéről és belsejéről is elismerően szóltak”

Az első utunk Szegedre vezetett. Mivel vidékiek vagyunk, a kijutásunkat Budapestről nagyban segítette a beépített nagy kijelzős navigációs rendszer. Aztán az autópályára érve, az autó egyéb extráit is kihasználtuk. Külön tetszett, hogy a műszerfal nem mutatók sokaságának halmaza. A kormánykerék felett foglal helyet a fordulatszámmérő és ennek egyik csücskében lehet látni a sebességet is, digitális formában, illetve az áldásos Head-up Display segítségével láthattam az aktuális sebességem és a sávban elfoglalt helyemet.
Apropó sávjelzés. Az i-Activsense technológiának köszönhetően az autó diszkrét búgással jelezte, ha vezetés közben elhagytam a sávot. Ez a funkció egy mozdulattal kikapcsolható, amit autópályán haladva, előzgetve nem is használtam, de később azért visszakapcsoltam.

„Kipróbálás után még a család férfi tagja is úgy nyilatkozott, hogy szívesen elfogadná, pedig a Mazda CX-3-at ő tipikus női autónak aposztrofálta”
„Kipróbálás után még a család férfi tagja is úgy nyilatkozott, hogy szívesen elfogadná, pedig a Mazda CX-3-at ő tipikus női autónak aposztrofálta”

Elmondhatom, hogy Szegedre érve teljesen összeszoktunk az autóval. Engedelmes volt, ha odaléptem a gázpedálra, hamar gyorsult. Belül nem volt hangos nagy sebesség mellett sem, és a sávlezárásoknak, valamint a pénteki csúcsforgalomnak „hála”, a fékerőt is letesztelhettem, erről is csak pozitívan tudok nyilatkozni. És mivel autópályán az ember lánya majdnem annyit néz hátra, mint előre, piros pont jár a hatalmas külső visszapillantó tükrökért is. A cirka két órás út alatt csak a fenekünk zsibbadt el, a hátunkat meglepően jól tartotta és kitámasztotta a vezetőülés. Az ülőlap hosszára és párnázottságára sem lehet panaszkodni, teljes kényelemben voltak a combjaink is az út során. Hátul a gyermek is remekül elfért, bőven volt hely az izgő-mozgó lábainak és kis termete ellenére is jól kilátott minden irányban az autóból.

„Városi környezetben, pláne a piros lámpáknál – habár az elején ez is furcsa volt – az i-Stop rendszer különleges módon segíti az üzemanyag-takarékoskodást, és mellesleg erősítette a hitem, hogy a környezetet is kevésbé szennyezem”
„Városi környezetben, pláne a piros lámpáknál – habár az elején ez is furcsa volt – az i-Stop rendszer különleges módon segíti az üzemanyag-takarékoskodást, és mellesleg erősítette a hitem, hogy a környezetet is kevésbé szennyezem”

Másnap reggel Veszprémbe indultunk, az autópálya kihagyásával, mert ki kellett próbálni, hogy mit tud az autó sima országúti körülmények között. Nos, a tapasztalatok itt is kellemesek. Az autó kifejezetten jól kormányozható, stabil az úttartás még nagyobb kanyarokban is. Az útegyenetlenségeket, a kátyúk huppanásait (Szeged és Soltvadkert között van bőven) jól csillapítja a felfüggesztés. A különböző funkciók a kormánykerékről is irányíthatók, de aztán – bár az elején újdonság volt – mégis inkább a sebességváltó mögött lévő tekerőgombos panelről irányítottam. Valahogy jobban kézre állt. Útközben többször megálltunk, ilyenkor a tolatókamerának köszönhetően bárhová simán beparkoltunk. Veszprémbe érve még egy hétvégi bevásárlásban is részt vett a Mazda. S habár a 350 literes csomagtartója állítólag a crossoverek között nem számít nagy méretnek, elmondhatom, hogy mindent kényelmesen bepakoltunk a csomagtartóba az utazótáskáink mellé, az alsó plusz rekesz használata nélkül is. Természetesen az autó aznap este is bezsebelte az ismerősök elismerő szavait.

„A Badacsony megmászása után indultunk vissza Veszprémbe, de útközben azért készítettünk a kis szépségünkről még néhány magazinba illő fotót”
„A Badacsony megmászása után indultunk vissza Veszprémbe, de útközben azért készítettünk a kis szépségünkről még néhány magazinba illő fotót”

Harmadnap a Balaton-felvidék bejárására indultunk Zánkán át Badacsonyig. Az országúti közlekedés az előző nap tapasztalati után már nem okozott semmiféle meglepetést. Viszont ekkor már kipróbáltuk az autót terepen is, kukoricásban, napraforgósban, szőlőhegyen, szántóföldön, hegynek fel és lefelé is. Simán elmentünk mindenhol és mindenen át, mindenféle zökkenés nélkül. Elsőosztályúan alkalmazkodott mindenféle terephez a futómű.
Negyednap reggel még előttünk állt egy 130 kilométeres út, hogy a Mazdát visszavigyük az autókereskedésbe, ám ez az út már keserédes volt. A jót könnyű megszokni – mondják – és nehéz tőle megválni. És ez valóban így volt. De rendkívül csodás és tartalmas három napot töltöttünk együtt az autóval, mindvégig biztonságban és maximális kényelemben érezve magunkat. Ezúton is szeretnénk hálánkat és köszönetünket kifejezni az Autó Mirainak, hogy ezzel a felejthetetlen élménnyel gazdagabbá tettek bennünket.”

„A jót könnyű megszokni – mondják – és nehéz tőle megválni. És ez valóban így volt. De rendkívül csodás és tartalmas három napot töltöttünk együtt az autóval”
„A jót könnyű megszokni – mondják – és nehéz tőle megválni. És ez valóban így volt. De rendkívül csodás és tartalmas három napot töltöttünk együtt az autóval”