Vérbeli Mazda-rajongóknak már biztosan nem kell elmesélni a kedvenc autóikon díszelgő embléma történetét és átalakulásait, ám a „kezdő” márkabarátoknak tartogathat még meglepetéseket.
Először a Mazda szó jelentésén érdemes elmerengeni egy kicsit. Eredete a vállalat alapítójának, Jujiro Matsuda nevének kiejtéséből származtatható, ám a Mazda névvel a történelem iránt mélyebben érdeklődők máshol is találkozhattak már. A zoroasztrizmusban bukkant fel Ahura Mazdá, avagy a „Bölcs Úr” neve az i. e. VII-VI. században. Az iráni (vagy nevezzük perzsának) Zoroaszter próféta tanítása szerint, a bölcs Ahura Mazdá teremtette a világegyetemet és benne az embert, az optimista világszemléletűek örömére: eredendően jónak. A prófécia alapján az ember Ahura Mazdá barátja és segítője, szóval a név igazán megtisztelő, ám a hiroshimai autógyár esetében pont fordított a helyzet, hiszen a Mazdák az ember hűséges segítőtársai.
Matsuda tehát ötletesen kihasználta a nevéből eredő lehetőségeket és eleinte nem is egy szimbólumot választott a márka jelölésére, szimplán a Mazda szó jelent meg elsőként az 1931-től gyártott háromkerekű tehermotorokon.
Az első szimbólumra 1936-ig kellett várni, akkor a „szárnyas M-betű” került a Mazda termékeire, amelyek ekkor még mindig nem személyautók voltak. A stilizált M betű szárnyai a Mazda mobilitás iránti elkötelezettségét jelképezik, amelyet a négy évvel később bemutatott első személyautó prototípusával is megpróbáltak bebizonyítani, ám a második világháború miatt a tervek a fiók mélyén kötöttek ki.
A viharos évek elmúltával, 1959-ben végül bemutatták az R360 Coupét, a Mazda első személyautóját, amihez új embléma is dukált. Ez szintén egy „m” betűt formázott, ám egyszerre a „h” betű is felismerhető benne, amivel Hiroshima városára utaltak, ahol a márka főhadiszállását rendezték be. Ugyanebben az évben Jujiro fia, Tsuneji Matsuda elkezdte a tárgyalásokat az NSU-val a Wankel-motor gyártásának lehetőségéről. Ekkoriban a világ legkreatívabb autógyártójaként aposztrofálta magát a Mazda, ezt alátámasztandó az 1964-es Tokiói Autószalonon bemutatták a Cosmo Sport 110S kupét, a világ első kétrotoros, bolygódugattyús motorral szerelt, sorozatgyártású személyautóját.
Néhány évvel később, 1967-ben elindult az európai export, majd 1970-ben az USA-ba is eljutottak az első hivatalosan forgalmazott Mazdák. A vásárlók örömmel fogadták a japán márka autóit, és a sikerek hatására egy kis arculatváltással újra a Mazda felirat díszelgett az autókon.
Egészen 1992-ig nem is nyúltak hozzá, ám a megnevezett évben új logó jelent meg a Mazdák orrán. A jel egyaránt keltheti a felkelő nap, a szárnyak és egy fénygyűrű benyomását, viszont öt év után nyugdíjazták, hogy átadja helyét a jelenleg is használt emblémának.
A manapság is használt márkajelzés le sem tagadhatná, hogy az 1992-es elődből is merít, de az 1997 óta használt szimbólum sokkal erőteljesebben utal az M-betűre és egyben a mobilitást hangsúlyozó széttárt szárnyakra, amik a nyitottságra is utalnak, ezzel érzékeltetve a márka elhivatottságát a jövőben megjelenő új technológiák irányában.
Kalandos történelmet tudhat maga mögött a Mazda emblémája tehát, ami mindig tükrözte a gyár kreativitását és haladó szellemét, ezért ha megkérdezik, nekünk melyik tetszik a legjobban, nehezen tudnánk egyet kiválasztani, ugyanakkor kíváncsi vagyunk, hogy nektek melyik a kedvencetek. Jöhetnek a kommentek!