Egy igazi családbarát

A Mazda Centrum második játékának nyertese Kispéter Csaba igazi Mazda rajongó. Évek óta a japán gyártó termékeit használja. Így talán még érdekesebb hogyan írta le a CX-5-tel együtt töltött hétvégét. Következzék Csaba élménybeszámolója!

„Kispéter Csaba vagyok, 44 éves és a Nemzeti Sport művészeti vezetője. Házas vagyok, feleségem Hajni, két és fél éves a kisfiunk, Olivér. Az autót alapvetően munkába járáshoz, hétvégi kirándulásokhoz, illetve nagyszülők meglátogatásához használjuk, lévén Hajni Nagymarosi, szülei a mai napig ott élnek. Ritkábban egy-egy külföldi városlátogatást is megejtünk autóval, de külföldi nyaralást autóval eddig még nem vállaltunk. A CX5-tel viszont bármikor teljes nyugalommal vágnánk neki egy ilyen útnak. A húsvéti hosszú hétvége alapján ezt bátran ki merjük jelenteni. A Mazda SUV kényelmes, tágas, minden és mindenki (papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet…) belefér. 🙂 Valamivel több mint 700 kilométert autóztunk vele a hétvége folyamán és valóban minden perce szuper volt. 

– Csaba kérdésünkre elmondta, hogy a kapcsolata a Mazdával több, mint tíz éve tart már. A család a 2000-es évek elején vásárolta meg első Mazdáját.
„Egy autós magazinnál dolgozó ismerősünk ajánlására vettünk egy Mazda323F típusú autót. A kérésünk – és a lényeg – az volt, hogy lehetőleg ne legyen vele gond és biztosan vigyen el oda, ahová szeretnénk. Ekkor ajánlotta a japán autókat, azon belül is a Mazdát. Az autó az első pillanatban megtetszett és ez a „szerelem” máig is tart. Ez után, 2006-ban megvettük életünk első új autóját, az akkortájt a piacra robbanó Mazda3-ast. Az autó azóta is hűséges, megbízható társunk, szervizbe a kötelező látogatásokon kívül még soha nem kellett vigyük. A Mazda3-as tehát változatlanul népszerű nálunk, de körülbelül egy éve felfigyeltem a CX5-re. Amióta Olivér fiunkkal már eggyel többen vagyunk, kicsiny családunkban egyre többször felmerül, hogy bizony – eddig ugyan bőven elég volt nekünk a Mazda3-asunk – elnézve az egyre csak szaporodó játék- és gyerkőckellék-állományt, egy nagyobb autó talán mégiscsak jobb és kényelmesebb választás lenne. Tulajdonképpen ekkor kacsintottak ránk az égiek: mi nyertük a lehetőséget, hogy egy egész hosszú hétvégén velünk legyen a teletankolt CX-5!

– „Tesztipilótánkat” természetesen arra is megkértük, hogy írja le nekünk a tapasztalatait és azokat a gondolatokat, amelyek a hétvége során megfogalmazódtak benne és kis családjában!
„A Mazdai Mirai márkakereskedésben pillanatok alatt birtokba vehettük a mosolygós és végtelenül kedves kollégáktól új hétvégi barátunkat, egy fekete, Attraction felszereltségű 2.2-es, dízel CX5-öst. Az első közös fotó elkészülte után kezdődhetett a kaland!
Egy dolog volt csupán, amitől tartottam, hogy ekkora autót én még nem vezettem! Vajon mennyi időbe telik, amíg megszokom a méretkülönbséget az én hármasomhoz képest? Azt kell hogy mondjam, a szalont elhagyva, a Petőfi-híd budai hídfőjénél már úgy éreztem, mintha mindig is csak ekkora méretű autókat vezettem volna! Könnyedén váltottam a sávokat, érezni lehetett, hogy milyen finoman reagál minden mozdulatomra új barátunk. Érezni lehetett, hogy van benne erő, de könnyedén fel lehetett vele venni a kocsisor sebességét is anélkül, hogy az embert frusztrálták volna, a sebességhatárok. A CX5 kényelmi és biztonsági megoldások garmadájával teszi még élvezetessebbé a vezetést. Érdekes volt felfedezni ezen megoldásokat: a holttérfigyelő rendszer „kis autói” a visszapillantóban, az i-stop rendszert látni és érezni működés közben, mind-mind elismerő szavakat csaltak ki belőlünk. A teljesség igénye nélkül jelesre vizsgázott és elnyerte tetszésünket a hétvége folyamán a már említett holttérfigyelő és i-stop rendszeren kívül a szenzoros ablaktörlő is (kellet sajnos többször is használni), de élvezet volt úgy utazni kilométereken át, hogy a lábammal nem kellett taposni a pedálokat! A tempomat remekül tette a dolgát, kezelése könnyű és egyszerű. Mindezekhez remek a fogyasztási mutató. Nyugodt vezetéssel szerintem tényleg tartható a gyári, vagy akörüli érték, de azért meg kellett nézni, hogy valóban tud gyorsan is menni ez az autó, ha az ember úgy akarja. Olyankor meg minden autó éhesebb és nem csak a kilométereket falja gyorsabban. :)”

„A hétvégi autózást igyekeztünk úgy „megoldani”, hogy mindenféle útfajtát kipróbálhassunk. Ebben az időjárás is abszolút partnernek bizonyult: volt napsütés, jó idő, de sajnos esőből is jutott bőven. Első nap Szilvásvárad-Szalajka völgy volt a cél. Családi kirándulás: apa, anya, gyerkőc, nagypapi, nagymami. CX-5-ünk jelesre vizsgázott itt is. Mindenki kényelmesen befért, még úgy is, hogy a gyerekülés hátul azért jelentősen korlátozta a lehetőségeket. Éppen ezért figyelemreméltó, hogy a nap végén sem úgy szállt ki a hátsó ülésről anya és nagyi, hogy jaj, de jó végre kiszállni! 🙂 A csomagtartó is könnyedén elnyelte minden „cuccunkat”, csomagostul, gyerekbiciklistül – tényleg volt hely mindennek és mindenkinek. Az utazási élmény pedig a várthoz méltóan csodás volt! Könnyedén, jól húzó motor – autópályán tempomat rulez! –, klímahasználat a melegben, és ha jött egy zivatar, a pakolóban még a felhajtott csomagtérajtó alá is beállhatott az ember, hogy ne ázzon! 🙂

Másnap irány a Dunakanyar, nézzünk körül arra is! Hogy mire is jó még egy ekkora autó: apósom megkért, hogy vigyünk ki neki egy könyvespolcrendszert. Hát a „karakuri” is jól vizsgázott CX-5-ben. A középső kis részt lehajtva a polcok is befértek úgy hogy a bent ülőket sem zavarták és még hely is maradt bőven a csomagtartóban a többi holminak. Bejártuk a börzsönyi részt és egységes álláspontja volt a család ezen részének is a túra után: a CX-5-tel élmény az utazás akár a nagyobb országutakon, akár a kis erdei utakon jár vele az ember.

Az utolsó teljes napon már csak egy kis városi autókázás maradt, néhány barát meglátogatása, a húsvét locsolkodás után. Mindenkinél nagy siker volt, elismerő pillantások, dícsérő szavak és a kérdések: Visszaadjátok? Nem tartjátok meg? Mikor lesz egy saját CX-5 nektek is?
És bizony nagy a dilemma a szűkebb családban. Régi jól kiszolgált darab a hármasunk, eljött az idő a váltásra. Ennél a felszereltségnél már tényleg úgy érzi az ember, hogy szinte magától megy minden, éppen csak kormányozni kell az autót és már meg is érkezett a céljához. Feleségemmel úgy gondoljuk mi is látjuk a nagy célt, kisfiunk, Olivér szerint pedig ez nem is kérdés! Reméljük elérjük és akkor tehetünk egy linket majd ide azzal a címmel: Néhány hónappal később…”

Köszönet a Mazda Mirainak a kalandért és a lehetőségért! – Kispéter Csaba