Különc bajnok

Örökre beírta magát a történelemkönyvekbe a Mazda Le Mans-i versenyautója és nem csak azért, mert megszerezte a győzelmet. Ha a jövőben sem változnak a szabályok, akkor az egyetlen Wankel-motoros versenyautó marad a 24 órás verseny történetében a Mazda 787B!

010_nyito_787B

Két évtizednyit kell a múltba tekinteni, hogy megpillantsuk a Mazda hosszútávú versenyen elért legnagyobb sikerét. Persze a márka történetéhez még rengeteg diadal kapcsolódik, napjainkban is tevékenyen részt vesz a motorsport különböző rangos megmérettetésein. Például különleges dízelmotoros prototípussal képviselteti magát az Egyesült Sportautó Bajnokságban.

A Tudor United Sports Car Championship versenyeire épült a SKYACTIV-D dízelmotoros prototípus, ami egyedi különlegesség a mezőnyben

A Tudor United Sports Car Championship versenyeire épült a SKYACTIV-D dízelmotoros prototípus, ami igazi különlegesség a mezőnyben

Emellett a fiatal és feltörekvő versenyzők nevelésében is jelentős szerepet vállal Road to Indy programjával, ahol a legváltozatosabb körülmények között is helytálló pilóták versengenek a különböző nyitott kerekes kategóriák gépeivel, hogy egyre feljebb lépkedve eljussanak az IndyCar, illetve a Formula-1 mezőnyébe.

A Pro Mazda és az USF2000 versenyautói egymás meleltt. Előbbi azért is különösen érdekes, mert az egyetlen nyitott kerekes bajnokság, amelyben aversenyautókat forgódugattyús motor hajtja. A Pro Mazda autóiba 1,3 literes Wankel-motor kerül

A Pro Mazda és az USF2000 versenyautói egymás mellett. Előbbi azért is különösen érdekes, mert az egyetlen nyitott kerekes bajnokság, amelyben a versenyautókat bolygódugattyús motor hajtja. A Pro Mazda sorozat autóiba 1,3 literes 260 lóerős Wankel-motor kerül

Egy szó mint száz, a Mazda a motorsport legismertebb és legizgalmasabb szegleteiben is felveszi a kesztyűt, csodaszámba ment volna tehát, ha pont Le Mans-ban nem kísérlik meg a győzelmet. A franciaországi sikert az 1990-es években érte el a japán gyártó, amikor szintén egyedi úton járt a Wankel-motoros prototípusával. A győztes versenyautót a rendezvény szabályozó szervezetének választása (ACO) és a rajongók közös szavazása alapján a futam nyolcadik évtizedének hivatalos legendájává választották!

040_787B

Ismerkedjünk hát meg kicsit jobban a sikert hozó masinával! A Wankel-motor már a 767 típusnéven ismert prototípusban is szolgált, amivel 1988-89-ben indultak a legendás versenyen. Ahogy az lenni szokott az új fejlesztésű prototípusok esetében az első próbálkozások még nem hozták meg a győzelmet. A siker érdekében 1990-re megszületett a 787, amelynek négyrotoros motorja 700 lóerős teljesítménnyel szállt ringbe, de képesek voltak akár 900(!) lóerőt kifacsarni belőle, persze a megbízhatóság érdekében ezt a teljesítményszintet csak kíváncsiságból próbálták elérni. A 24 órás száguldáshoz tehát 700 lóerőben maximalizálták a teljesítményt. Teljesen áttervezték a hűtőrendszert, az autó elejére is nagy hűtőnyílások kerültek, egyúttal eltűnt a felső légbeömlő. A monocoque szénszál és kevlár felhasználásával épült Nagy-Britanniában, ahol a karosszéria többi szénszálas elemét is elkészítették.

845 kilogrammot nyomott a mérlegen a 787B

845 kilogrammot nyomott a mérlegen a 787B

A megbízhatóság és a tempó növelése érdekében később a szívórendszert is átdolgozták, az új versenyautó már a787B nevet viselte. Három darab készült belőle, kettő az új, változó geometriájú szívórendszerrel. 1991-ben két autót a japán prototípusok bajnokságában (JPSC) indítottak egyet pedig a Sportautó Világbajnokságon. Akkoriban a bajnokság negyedik futamaként rendezték meg az 59. Le Mans-i 24 órás versenyt, ahova a Mazdaspeed három autót nevezett. Egy korábbi 787-et  #56-os rajtszámmal, illetve két 787B-t  a #18-ast illetve #55-öst.

Csak az #55-ös rajtszámú 787B pompázott a feltűnő narancs-zöld színben, ami a ruhaipari főszponzornak köszönhető. A másik kettő versenyautó kék-fehét színeket öltött

Csak az #55-ös rajtszámú 787B pompázott a feltűnő narancs-zöld színben, ami a ruhaipari főszponzornak köszönhető. A másik kettő versenyautó kék-fehér színeket öltött

A három versenyautó közül az #55-ös rajtolhatott a legelőkelőbb helyről, ami jelen esetben csak a 19. pozíciót jelentette. A pilótafülkében Bertrand Gachot, Johnny Herbert és Volker Weidler váltotta egymást. A #18-asban Dave Kennedy, Stefan Johansson és Maurizio Sandro Sala várhatta a rajtot a 23. helyről, míg az #56-os a 30. pozícióból rajtolt, a Pierre Dieudonné, Takashi Yorino és Yojiro Teada trióval. A rajtot megelőző este az #55-ös csapat úgy döntött, hogy nem a szokványos stratégiát alkalmazzák, tehát nem az üzemanyag spórolás lesz a cél mindenek felett, inkább sprintverseny stílusban vágnak neki a küzdelemnek. A döntés mögött a Paul Ricard pályán tartott teszten tapasztaltak álltak. A 2600 köbcentis motorral szerelt versenyautó ugyanis rendkívül megbízhatónak bizonyult, ráadásul üzemanyag-fogyasztás kedvezően alakult.

070_787B

Az #55-ös rajtszámú gép már a verseny korai szakaszában felküzdötte magát a harmadik pozícióba, Johanssonék addigra viszont már két kör hátrányba kerültek. Az ő Mazdájukat más sebességváltó áttételekkel indították, amitől kevesebbet fogyasztott ugyan, de a végsebességük 20 km/h-val kevesebb volt. Hat órával a verseny vége előtt vált nyilvánvalóvá, hogy a győzelem elérhető közelségbe került, két órával a futam vége előtt pedig Herberték átvették a vezetést. Az utolsó boxkiállásnál Johnny Herbert kérte, hadd maradjon bent az utolsó etapra is, amire megkapta az engedélyt és 362 kör, illetve 4932,2 km megtétele után az #55-ös rajtszámú Mazda 787B versenyautó suhant el elsőként a kockás zászló mellett! A csapat másik két autója a hatodik, illetve a nyolcadik helyen végzett.

Egy évvel később már nem indulhatott a Le Mans-i 24 órás versenyen Wankel-motoros versenyautó, így a Mazda 787B a mai napig igazi unikum a versenyautók között

Egy évvel később már nem indulhatott a Le Mans-i 24 órás versenyen Wankel-motoros versenyautó, így a Mazda 787B a mai napig igazi unikum a versenyautók között

Herbert rendesen megszenvedett a győzelemért, az utolsó etapban elfogyott az innivalója és annyira kimerült, hogy alig bírt kimászni a versenyautóból. Egyből a pálya orvosi központjába szállították ezért a dobogó tetején csak a két csapattárs Gachot és Weidler ünnepelt, amíg a hősiesen helytálló Herbert lábadozott. A brit pilóta a versenyautó 20. születésnapján, 2010-ben újra a volán mögé ült Le Mans-ban, amiről egy hangulatos felvétel is készült, így újra gyönyörködhettek a leghíresebb versenyautónk hangjában:

Ez a tartalom nem elérhető
Kérjük, kattintson az Elfogadás gombra a felbukkanó figyelmeztetésen

One Comment:

  1. Pingback: Spa, mégsem wellness – Mazdablog

Comments are closed