Nem lényeg a méret!

Hogyan kerül a Mazdablogra egy Autozam? Teljesen legálisan, hiszen ez nem más, mint egy átemblémázott Mazda. Neve ellenére nem az orosz piacra készült, hanem kizárólag a Japánra, és mindenképpen megér egy bejegyzést.

Sokan már azon „megbotránkoznak”, hogy az új Mazda roadster legerősebb erőforrása „csupán” 155 lóerős. Pedig lépten-nyomon hangoztatja a Mazda, hogy az élmény a lényeg egy ilyen autóban, és az új MX-5 egyébként is jóval könnyebb elődjénél. Igaz, lehetne még könnyebb, sőt kisebb is. Csinált már ilyet a Mazda néhány évtizede. Úgy hívták, hogy Autozam AZ-1. És ódákat zeng róla egy tengerentúli szerencsés, aki vezethette is e modell egyik példányát. Pedig nem egy jogosítványát frissen szerzett tapasztalatlan ifjúról van szó, hiszen a kanadai autós újságíró olyan „nagyvadhoz” hasonlítja az Autozam apró büszkeségét, mint a McLaren egyik szupersportautója. Ráadásul azt meri állítani, hogy az AZ-1 az élvezetesebb. Ugye, hogy nem csak a teljesítmény számít…

Bizony, több száz lóerővel egészen biztosan jobban gyorsul és ádázabbul vágtat egy nagyobb sportkocsi, mint 63 – igen, hatvanhárom – lóerővel az AZ-1. Ám ugyanakkor garantáltan több meló is van vele, mint egy ilyen alig több mint hétszáz kilós csöppséggel, amely persze 63 lóerővel is vígan vágtázik. Pláne, hogy ezt a teljesítményt egy 660 köbcentiméteres, turbófeltöltős benzinmotor szolgáltatja, és ez akár tízezres fordulatszámon is elketyeg. Emlékezetes élmény lehet, annyi bizonyos. Minderre rátesz egy lapáttal az autó méretéből adódó élményfaktor, hiszen az AZ-1 egy igazi kei-car. Ez pedig Japán leggazdaságosabban üzemeltethető személyautóinak gyűjtőneve, amelynek tagjai szigorú előírások betartásával érdemelnek jelentős kedvezményeket. A motor méretére és teljesítményére vonatkozó felső határokat teljes egészében kihasználta az AZ-1, ugyanis egy kei-car erőforrása legfeljebb 660 köbcentiméter lökettérfogatú és maximum 63 lóerős lehet. A kei-car hosszúsága nem haladhatja meg a 3,4 métert, szélessége az 1,48 métert, magassága pedig a két métert. Továbbá legfeljebb négyszemélyes lehet és maximum 350 kilogramm terhelhetőségű. Az Autozam kétüléses sportkocsija viszont csak alig 3,3 méter hosszú és 720 kilogramm tömegű.

Sokat elárulnak az autó szélességéről a fűtés és a szellőzés kezelőszervei, amelyek függőlegesen kaptak helyet a középkonzolon. Ilyet sem látunk minden nap, igaz vízszintesen el sem fértek volna. Szintén egyedi megoldás az A-oszlopra helyezett kapaszkodó és az utasok fejei feletti két külön napfénytető. Persze mindennek megvan az oka: az AZ-1 ajtajai felfelé nyílnak! Az eredetileg az 1989-es Tokiói Autószalonon, tanulmányautóként három különféle változatban is bemutatott típust bizony sorozatgyártásúként is kívánatosra formálták a Mazda brit fejlesztőközpontjában. A japán gazdasági válság miatt azonban az 1992 és 1995 között árusított csöppség mégsem vált slágertermékké, még a kei-car kategóriában sem. Összesen csupán 4392 példány kelt el belőle, így ez a legritkább kei-car sportautó, és ebből csak száz darab volt Mazdaspeed kivitel.

Hiába, válság idején bizony a középmotor és a hátsókerékhajtás párosa még szárnyas ajtós dögös megjelenéssel és kei-car módjára alacsony fenntartási költségekkel sem tud eléggé csábító lenni. Pedig mindehhez motorkerékpár-eredetű, vérpezsdítő erőforrás és bármilyen sebesség mellett mosolyra fakasztó vezetési élmény is társult két személy számára. Az ötfokozatú manuális sebességváltó fokozatai Mazdához méltóan rövid úton járó és pontos váltókarral kapcsolhatók, és a közvetlen kormánnyal precízen irányítható kis sportkocsi az Autozam AZ-1. Semmi máshoz nem hasonlítható élmény – volt.