mazdablog
Minden idők legnagyobb Miata-találkozóját rendezte meg a Magyar MX-5 Klub Egyesület szeptember elején a Hungaroringen, a Mazda Motor Hungary Kft. támogatásával. Mintegy 250 roadster gyűlt össze a pályán, amelyek közül jó néhány a szomszédos országokból érkezett. A résztvevők élményautózhattak a versenypályán, szlalomversenyen mérhették össze autójuk és saját maguk tudását, vezetéstechnikai tréningen gyakorlatozhattak, illetve megszavazhatták a legszebb Miatákat.
Nagyon kellemesen szoktak sikerülni az országjáró túrákkal egybekötött Mazda MX-5-találkozók, illetve tavaly tavasszal a zsámbéki drivingcamp vezetéstechnikai központban tartott szezonnyitó is remek program volt a miatásoknak. Ám a kis Mazda roadsterek egyik legnagyobb vonzerejét, a maximális vezetési élményt hol máshol lehetne jobban csúcsra járatni, mint egy biztonságos versenypályán? Ezért a Magyar MX-5 Klub Egyesület gondolt egy merészet, lázas szervezésbe fogott, a klubtagok pedig lelkesen csatlakoztak a kezdeményezéshez. Mindezek eredményeként szeptember második szombatján kétüléses, nyitott tetejű, hátsókerék-hajtású Mazdák lepték el a Hungaroringet.
Mintegy 250 Mazda MX-5 gyűlt össze már korán reggel ott, ahol rendszeresen Formula-1-es autók, méregdrága szupersportkocsik vagy éppen versenykamionok mérkőznek meg egymással. Ezúttal is nagyjából egyenlő arányban képviseltette magát az első három generáció, vagy ahogyan a miatások hívják, az NA, az NB és az NC, azonban viszonylag nagy számban már a legújabb ND-k is megjelentek.
Két egyforma autót aligha lehetett volna találni a színes forgatagban, hiszen a gyönyörű szép, eredeti állapotukban megőrzött idősebb hobbiautók mellett a mindennapokban használt „igáslovak” és a legkülönfélébb irányzatok szerint a tulajdonos egyéni ízlésére formált tuningautók is szép számban előfordultak. Kétségkívül már a szériamodellekkel is nagyon élvezeteset lehet autózni, főleg a differenciálzáras, 1,8 literes kivitelekkel, de akiknek ez sem elég, azok különböző csövekkel tovább merevítik a karosszériát, még lejjebb ültetik az egyébként is feltűnően lapos karosszériát, még jobban felkeményítik az egyébként sem lágy futóműveket, a motor teljesítményét pedig különféle feltöltőkkel és egyéb módszerekkel simán kétszáz lóerő fölé tornásszák. Ez a mai autók világában nem hangzik eszeveszetten soknak, de ne feledjük, hogy itt körülbelül egytonnás kisautókról beszélünk – vagy inkább nagyobbfajta gokartokról!
Ezen a találkozón a lovasoknak nem kellett visszafogniuk a lovaikat, illetve a lóerőiket, hanem a versenypályán kedvükre szabadjára engedhették a gyeplőt. Egyszerre körülbelül húsz autót engedtek a pályára, amelyek 15 percig körözhettek bármiféle megkötés nélkül. Pontosabban csak annyi kikötéssel, hogy kötelező volt a bukósisak viselése. A szerencsésebbek, illetve elszántabbak akár négyszer negyedórára is feljuthattak a pályára. A motorok egész nap zúgtak, a gumik egész nap csikorogtak, és a célegyenesben még az 1,6 literes alapmodellek is túllépték a 150 kilométer/órás tempót. Ennek ellenére ütközés, illetve súlyos autótörés nem volt. Mindenki fegyelmezetten viselkedett, vigyáztak egymásra és kedvenceikre. Egy-két „versenyző” olykor kicsúszott a fűre vagy a kavicságyba, de még a legszerencsétlenebbül jártak is megúszták néhány kisebb karcolással, horzsolással az autójukon.
Aki valóban versenyezni akart, az benevezhetett a szlalomversenyre, ahol időre és lehetőleg hiba nélkül kellett teljesíteni a kúpokkal kijelölt pályát. Igazán jól feküdt ez a próbatétel a Miatáknak, pontosabban maguk az autók feküdtek jól az éles fordulókban. Aki pedig a vezetéstechnikai tudását szerette volna tökéletesíteni vagy egyszerűen csak felmérni autója és saját maga képességeit a közutakon előforduló veszélyhelyzetekben, az a rendezvény keretein belül elvégezhetett egy kiadós tréninget a Groupama Tanpályán. A fellocsolt műgyantapályákon bizony már 25–30 kilométer/óra sebességnél is könnyen ficánkolni kezdtek a kis roadsterek, jócskán megdolgoztatva lovasaikat.
Persze a Mazda MX-5 nemcsak vezetési élményével hódít világszerte immár közel harminc éve, hanem szemrevaló megjelenésével, azaz feszes idomaival és csábos domborulataival is. Így a találkozón nem maradhatott el a szépségverseny sem. Azonban sok szépségversennyel ellentétben itt nem egy felkért zsűri döntött, hanem a szépségek tulajdonosai maguk, ugyanis minden résztvevő egy szavazólapon leadta, hogy neki melyik kategóriában melyik autó tetszik a legjobban, és ez alapján hirdették ki a győzteseket a nap végén. Öt kategóriában lehetett szavazni: szériakivitelű NA, NB és NC, illetve épített NA és NB. Ám akinek nem nyert az autója, az sem búslakodott, hiszen egy (vezetési) élményekben gazdag, kiváló hangulatú, tartalmas találkozón vehetett részt paripájával. Ráadásul még az időjárás is kegyes volt a rendezvényhez, hogy ne kelljen felhúzni a falatnyi vászontetőket.
