mazdablog
Mielőtt lelkes amatőr nyelvész olvasóink figyelmeztetnének bennünket: a cím nem elírás! Ez a kis Mazda úgy megindul, mintha Dirty Harry 29-es Smith & Wesson revolveréből lőtték volna ki. A kis hátsókerék-hajtású szedán egy vérbeli „sleeper”. Ugyan az értő szemek számára kiderülne a turpisság, a forgalom legtöbb részvevője számára azonban csak akkor válik nyilvánvalóvá a kis RX-3 valódi tudása, ha a gazdája éppen csibész kedvében van. A Mazda Grand Familia, Savanna, Mizer, 808, 818, RX3, sőt licenszben Kia Brisa II és K303 mind ugyanarra a modellcsaládra utal. Természetesen nem egyszerre, hanem piaconként szegregáltan hívták így ezt a három karosszériaváltozatban – négyajtós limuzin, kupé és a legelső Wankel-motoros kombi – elérhető kisautót. Az 1971 és 78 között készült RX-3 mai napig hatalmas népszerűségnek örvend Ausztráliában, Új-Zélandon, valamint az Amerikai Egyesült Államokban, sajnos az öreg kontinensen nagyon ritka látványnak számít.
Peter egyszerűen kidobta a hangrendszert, hogy jobban gyönyörködhessen a forgótárcsás néhol hörgő, máskor röfögő, durrogó vagy éppen visító orgánumában. Megszabadult az eredeti motortól is, hiszen a lánykori nevén még Mazda 808 egy hagyományos, soros, négyhengeres erőforrással látta meg a napvilágot. A forgótárcsás motorral felvértezett RX hármasokba eredetileg a 928 köbcentis, 100–105 lóerős 10A, valamint a 1146 köbcentis, 110–130 lóerős 12A Wankel-motorok kerültek. Ebben az 1975-ös Mazda RX-3 méregzsákban azonban egy harmadik generációs – FD – RX-7 turbófeltöltéses 13B Wankel-motorja retyeg. A mai napig legjobb, legtartósabb és legsikeresebb forgódugattyús motor.
Rémisztő, ha belegondolunk, hogy az 555 lóerőnek bőven egy tonna alatti tömeget kell mozgatnia! A negyedmérföldet 9,14 másodpercen belül abszolválja, miközben óránként 148 mérföldes, 238 kilométeres sebességre katapultál. Bőven megvan benne a képesség, hogy „nyolcas” időket fusson. Nem meglepő, hiszen akkora Bullseye turbófeltöltővel lélegzik, ami Yoshimasa Sugawara Dakar-ralis Hino versenyteherautójának is becsületére válna. Az eredeti hajtáslánc természetesen nem tudna megbirkózni a sokszoros forgatónyomatékkal, valamint közel ötszörös teljesítménnyel. Így aztán egy gyorsulási versenyekre felkészített háromfokozatú Ford C4 automatikus váltó, valamint egy Dominator nyomatékváltó továbbítja a forgótárcsás motor „erejét” hátulra. Nem maradt érintetlen a laprugókon nyugvó hátsó merevtengely és a kilenccolos differenciálmű sem, gyakorlatilag minden alkatrészt nagyságrendekkel erősebbre cseréltek. Azonban nem durrogtatjuk el az összes petárdát, inkább nézzétek meg a hangulatos kisfilmet. Jó szórakozást kívánunk!