Arany középút

Hosszú várakozás után végre megérkezett az új Skyactiv-G 2.0 150 motorral felvértezett Mazda3. Akik olvasták előző, „rádiós” bejegyzésünket tudják, hogy új csapattagunk tesztelte a Bose új prémium hangrendszerét. Így hát, ha már úgyis nála volt a járgány mazdaszűz kezébe adtuk a csupán hat kilométer futásteljesítményű Mazda3 kormányát, hogy vezesse és mondjon róla véleményt.

– Tanúsíthatom, tényleg így történt. Egy gyönyörű, napsütéses csütörtökön a Mazdablog csapatának egyik veteránjától megkaptam a hármas kulcsát és elindultam. Illetve csak indultam volna, hiszen suta esetlenségemre gyanakodtam, amikor az indítást követően sem hallottam a motort. Már-már kiszálltam megnézni, nem felejtették-e el beszerelni a drága hofui munkások. De nem, ott volt, nem is akárhogy. Ha nem is a dízelmotorokra jellemző hátba veréssel, de nagyon fürgén megindul a Skyactiv-G150. A 122 lóerős testvérétől egy optimalizált motorvezérlés választja el. A legszebb az egészben, hogy már 1000-1200-as percenkénti fordulatszám környékén rángatás, vagy morgás nélkül, hatodik fokozatban tartani lehet vele a városi tempót. Sőt, akár enyhe gyorsításra is rá lehet bírni, ha nem vagyunk erőszakosak a gázpedállal. Ilyenkor még arra sem kér minket, hogy kapcsoljunk vissza egy-két fokozatot. Bár a legnagyobb, 213 newtonméteres forgatónyomatékot csupán négyezernél adja le, az enyhe hibrid rendszer – Mazda M Hybrid – kisegíti az alacsonyabb fordulatszám-tartományokban. Ez a jóindulatú habitus, a hengerlekapcsolás művészetével megspékelve jó hatással van az üzemanyag-fogyasztásra. Nem végeztem fogyasztásmérést, csupán átvételkor lenulláztam. A közel háromszáz együtt töltött, gyakran rövid szakaszokból álló, máskor pedig forszírozott kilométer alatt 6,9 literen állapodott meg a virtuális mutató. Kitűnő eredmény egy kétliteres, 150 lóerős motortól.

Az új hármas erényeit már többször megírták előttem, ezekhez én is csak csatlakozni tudok. Véleményem szerint nincs még egy ennyire kiegyensúlyozott autó a kompakt kategóriában, mint a hármas. Ebbe a kerek történetbe az új motor is kiválóan beleillik. Végtelenül kulturált, csupán hidegen lehet belőle hallani valamit. Pillanatok alatt eléri az üzemi hőfokát, onnantól pedig csupán durva taposásra szűrődik be némi hangrezgés az utastérbe. Vibrációja csupán annyi van, mint egy jól ápolt villanymotornak: semmi. A stop-start rendszer külön megér egy misét. Annyira tökéletesen teszi a dolgát, hogy csupán a fordulatszámmérő körműszerének segítségével tudtam követni, hogy éppen jár vagy áll a motor. Pedig állandóan a kés élén táncol, a lehető legvégsőkig húzza az időt. Még akkor sem indította be a motort, amikor zöldet kaptam és a tengelykapcsoló pedálját letaposva fokozatba kapcsoltam. Azonban a pedál lassú felengedésére azonnal munkára fogta a motort, mindezt tökéletes diszkrécióval, gyakorlatilag észrevehetetlenül.

Nem mehetek el szó nélkül az adaptív Matrix LED fényszóró mellett sem. Azt sem bánom, ha diktátornak neveztek, de én ezt az extrát kötelezővé tenném minden közúton közlekedő gépjármű számára! Tudom, hogy a H4-es, sárgafényű viharlámpákkal is lehet látni valamit az útból, de amit a Matrix tud, arról a névrokon sci-fi jut az eszembe. Automatikus üzemmódban olyan bravúrosan, olyan precízen kezeli a pokolian erős fényét, hogy az parádés. Anélkül, hogy a szembejövőket, vagy előttünk közlekedőket elvakítaná, szinte ecsettel festi világosra a sötét foltokat. Mindig úgy és oda világított, ahová szerettem volna, csak az igényeim tudatosulásánál lényegesen gyorsabban. Nem titkolom, hogy a tesztidőszak végére elfogulttá váltam. Mentségemre szóljon, hogy az új Mazda3 objektíven vizsgálva is az egyik, ha nem a legjobb jármű az alsó-középkategóriában.