mazdablog
Horváth Ádám, 24 éves közgazdász, szabadidejében – ahogy Ő maga fogalmaz – autórajongó. Hat éve rendelkezik jogosítvánnyal, azóta gyakorlatilag napi szinten autózik: – legyen szó éppen rövid bevásárló utakról, vagy hosszabb vidéki túrákról szívesen használom az autót. Ami a mi szempontunkból még fontos információ, hogy Ádám lelkes Mazda rajongó! Ő nyerte a Mazda Centrum legutóbbi játékának fődíját, így egy hétvégét együtt tölthetett egy új Hármassal. Következzék az élménybeszámoló!
– Gyermekkorom óta komoly érdeklődéssel és nagy szeretettel fordulok az autók felé, néhány éve pedig erős rajongást táplálok a Mazda típusai iránt. Ennek ismeretében érthető tehát, hogy a Hetedik Mennyországban éreztem magam, amikor nyilvánosságra került, hogy a Mazda Mirai jóvoltából egy teljes hosszú hétvégét tölthetek egy vadonatúj, teletankolt Mazda 3-as társaságában.
A napos, augusztusi délutánon a Budafoki úti szalon közvetlen, mosolygós és végtelenül készséges munkatársai – némi fotózkodást követően – rendelkezésemre bocsátották a piros (nekem meggypiros), 18 colos, gumikkal szerelt (őrjítően dögös), kétliteres, 165 lóerős, Revolution kivitelű autót. Az átadásra elkísért a húgom is, így közösen élhettük át az „újautó illatú” járgánnyal megtett első kilométereket és a felfedezés izgalmát. Közvetlen, élvezetes kormányzás, kellő visszajelzés az útról, feszes futómű, precíz, kiváló váltási érzetet adó, hatsebességes váltó és egy igencsak izmos benzinmotor.
Ezek voltak az első benyomások. Utunk először Csepelre vezetett, ahol rögtönzött autó-bemutatóra került sor a szűkebb család részvételével. A piros Mazda már a beszállást megelőzően jókora elismerést és tetszést váltott ki a sokat megélt rokonságból, hát még a beszállás és elindulás után. A csepeli kitérőt követően új szerzeményemmel immáron egyedül haza, Szigetszentmiklósra indultam. A bő tíz kilométeres út során nyilvánvalóvá vált számomra, egy olyan autóban ülök, amely mágnesként vonzza a tekinteteket. Formaterve, színvilága, komplett megjelenése gyakorlatilag osztatlan sikert arat a járókelők és közlekedők tömegei között.
Itthon a családom másik része, illetve a párom is megismerkedhetett a Mazda büszkeségével. Sikere borítékolható volt, főleg, miután barátnőm társaságában még aznap este Tökölre kocsikáztam, így végre Ő is megízlelhette, milyen is egy igazi, nagybetűs japán autó.
Az autó mélyebb felfedezésébe a pénteki, kezdeti ismerkedést követően szombaton feledkeztünk bele igazán, mikor egy Szigetszentmiklós, Hévíz, Tihany, Balatonfüred, Szigetszentmiklós túrán egyaránt teszteltük a masinát autópályán, országúton és városi szakaszokon. Ezen a bő 400 km-es kocsikázáson nagy hasznát vettük a remekül állítható és kiváló oldaltartású üléseknek, a távolságtartó tempomatnak, a könnyen kezelhető és jól használható navigációnak, a lenyűgöző hangzású Bose-hangrendszernek, illetve a nagyszerű légkondinak. Fáradtságról, elnyűttségről ilyen körülmények között természetesen a nap végén sem tudtunk beszámolni. Ha korábban azt írtam, hogy az autó izmos motorral rendelkezik, akkor talán sokkal kifejezőbb, ha most úgy fogalmazok, ez a motor mindig, mindenhol és mindenre elég, amit közúton szabad csinálni és sok olyan dologra is, amit nem. Alacsony, bőven 2000 alatti fordulatról már könnyedén repíti az egyébként figyelemreméltóan könnyű (még 1300 kilót sem nyomó) autót. Turbólyukról turbó hiányában szó sem lehet, egy jól pörgethető, ízig-vérig benzinmotorról annál inkább. Az erőforráshoz remekül passzoló váltó, mint már fentebb említettem, pontos, a kar rövid úton jár, élvezet vele kapcsolgatni. Lakott területen kívül persze gyakori, nagy visszakapcsolgatásokra – az autó karakteréből, kellemes erőtartalékaiból kifolyólag – nincs szükség, a „kis Hármas” még hatodikban is egész szépen gyorsul. A fogyasztása átlagon felüli teljesítménye ellenére sem szalad az egekbe, köszönhetően a Start/Stop rendszernek, a viszonylag kis tömegnek és a Skyactive technológiának.
Említésre méltó még a városban és az autópályán közlekedve is egyaránt jó szolgálatot tett a RVM, amely sávváltásnál pittyegéssel figyelmeztet a holttérben rejtőzködő autóstársakra, parkolásnál pedig a bolondbiztos, óvatos, ugyanakkor remekül használható parkolóradar is segített megóvni a saját és mások értékeit.
A szombati nagy tesztkör után vasárnap a Martonvásári Kastélyparkba látogattunk a barátnőmmel és nem túlzok, ha azt írom, az újabb 100 km-es, ezúttal teljes egészében országúti kirándulás után végleg befészkelte magát a szívembe az autó. A nap és a hétvége lezárásaként piros útitársunk elkísért még minket egy gyors bevásárlásra is, ahol ezúttal a csomagtartó kisebb rekeszeinek praktikusságára is fény derült. Kiváló ötlet volt rekeszeket építeni a csomagtartó felső részébe, így az autó orrában garázdálkodó zabolátlan ménesnek esélye sincs a megvásárolt holmit szanaszét szórni a csomagtérben.
Summa summarum: egy rendkívül igényes, minden részletében átgondolt, autózásra (és nem csak közlekedésre) épített minőségi járgány a Mazda 3-as, olyan etalon, amely után a jól megszokott, itthoni autóink csak unalmas, szürke eminenciásoknak tűnnek. Mindezek tükrében bizonyára érthető, hogy egy gyors takarítást követően sajgó szívvel, torkomban gombóccal parkoltam le hétvégi nyereményemet hétfő délelőtt a Budafoki úti szalon előtt. Kár, hogy minden csoda csak három napig tart.
Ezúton is köszönöm a Mazda Mirainak a páratlan lehetőséget, hogy három napig a magaménak érezhettem ezt a mérnöki csodát, ezt a kitűnő autót! Felejthetetlen élmény volt.