Dögös kis vörös

Vadító vörös színével és fekete kerekeivel igazi kis ördögfióka a Mazda2 Takumi változata. Még jó, hogy nem csak megjelenésével meggyőző…

Számos példányt megismerhettünk már közelebbről a Mazda kínálatából a Takumi modellek közül. Az egyébként is különc márkánál az egyediség szinonimájaként bevezetett új felszereltség mára szinte minden típusnál megjelent. Legutóbb a Mazda2 Takumi járt nálunk, amely kissé más filozófia szerint született, mint a többi Takumi-Mazda (például az MX-5 és a CX-3). A típus célközönségéhez illően ez a Takumi fiatalosabb, vagányabb, mint bármely más Mazda esetében. Ezt tükrözte tesztautónk is, amely a korábbi Takumi modellek zömével ellentétben nem gépszürke, hanem az immár a Kettesen is megjelent, vadonatúj Soul Red Crystal színben érkezett hozzánk. Hiszen tavasszal kissé megújult a Mazda2, így az alábbiakban már a „ráncfelvarrott” modellről számolhatunk be.

A bal oldali kapcsolókat takarja a kormánykerék, és halk az irányjelző visszajelzője. Egyébként minden példás

Megjelenése előtt a Hazumi tanulmányautóval harangozták be a Mazda2 jelenlegi nemzedékét. Piacra kerülése után ugyanilyen nevű felszereltséggel is kínálták egy ideig a Kettest, a tanulmányt idéző belső kialakítással. Elsőre ez a modell jutott eszünkbe a tesztautó láttán, valószínűleg a vadítóan vörös fényezés és a Takumi egyedi üléskárpitja miatt. Igaz, kissé összekevertük a dolgokat, hiszen a Hazumi belül kapott feltűnő, piros kárpitozást. A Mazda2 Takumi esetében szürke szövet borítja az üléseket, mintázata viszont csak ebben a modellben köszön vissza, az ajtók és a műszerfal fényes díszítőelemein is. Ez tehát az első Mazda Takumi, amelynek ülései nem bőrkárpitozásúak. Akadnak olyan vásárlók, akik ezt előnyként értékelik, illetve a megcélzott fiatal vásárlók számára ez nem fontos. Lényegesebb a stílusos megjelenés és a kedvező ár. Márpedig a Mazda2 Takumi mindkét szempontnak abszolút megfelel.

Az üléseken, a műszerfalon és az ajtókon ugyanaz a motívum köszön vissza a Mazda2 Takumiban

A Mazda2 Takumi stílusáról nyilván nem érdemes több szót ejteni, hiszen beszédesebbek a fotók. A tesztautó 4,9099 millió forintos ára pedig kifejezetten kedvezőnek mondható, hiszen ezzel a típus kínálatának középmezőnyében áll a Takumi, holott felszereltsége majdnem a Revolution szintjére emeli. Fekete, 16 colos könnyűfém keréktárcsáit is tőle örökölte. A 150 ezer forinttal drágább Revolution modellek többletellátmánya csupán a LED fényszóró, ugyanakkor nem kapnak egyedi kárpitozást és belső díszítőelemeket. A 150 ezer forint egyúttal éppen a gépszürke árnyalat felára, míg a tesztautó vöröse 193 ezer forintba kerül. A többi metálfényezés 110 ezer forintos pluszt jelent, beleértve a csak a Takumihoz elérhető lilás-mélyvörös árnyalatot is. Ha pedig 90 lóerő helyett 75 is elegendő, akkor további 300 ezer forint spórolható, vagyis már 4,6099 millió forintért hazavihető egy Mazda2 Takumi.

Akár négy 180 centiméter magas felnőttnek is kényelmes az utastér

A 16 colos könnyűfém keréktárcsák és a tolatókamera már az idei megújulás jegyei a Mazda2 Takumi és Revolution modelleken. A Takumi ezenkívül LED ködfényszórókat is kapott, fényszórói és nappali menetfényei viszont halogén izzóval világítanak. A Revolution Top csúcsváltozatnál a tolatókamera megjelenésén túl csupán annyi változás említhető, hogy fehér helyett fekete bőrkárpitozással készül. A legolcsóbb Emotion és Challenge felszereltségek nem változtak. A náluk többet, de a Takuminál kevesebbet adó – és csak automatikus sebességváltóval elérhető – Attraction kivitel hozta viszont a legtöbb új tételt. Persze a tolatóradar, a fűthető első ülések, az eső- és fényérzékelő, a légkondicionáló automata és a holttérfigyelő rendszer a hátsó keresztirányú forgalomfigyelővel mind megtalálható a Takumiban is.

Városon kívül is otthon érzi magát a Mazda2 Takumi

Kategóriáját meghazudtolóan, nagyobb típusokat idézően csendes a Mazda2 utastere. A futómű is kényelmes, nem olyan feszes, mint a hasonló vezetési élményt kínáló konkurensek többsége esetében. Ehhez jön az ugyancsak a márkától megszokott pontossággal és kifinomultsággal tologatható váltókar. Az 1,5 literes, 90 lóerős erőforrás is magabiztosan mozgatja a Kettest, elsősorban a 2500-4000-ig terjedő fordulattartományban. A motor 4000-nél adja le 148 newtonméteres nyomatékmaximumát, és innen érezhetően visszafogottabban húz. A 115 lóerős változatnál ilyet nem tapasztaltunk – hiába, ilyen az azonos erőforrásból „motorvezérlés-beállítással előállított” modellpaletta. Fogyasztás tekintetében viszont ez az erőforrás is példaértékűen gazdaságos. Akkor is, ha a pár száz kilométert futott tesztautóval a gyári 4,5 literes átlag helyett nekünk 4,7 liter adódott. Le a kalappal.

 

One Comment:

  1. Pingback: Az olaj útjai – Mazdablog

Comments are closed