Szabadnak születtek

Leginkább a Land Rover második sorozatához hasonlít, azonban az Austin Gipsy is megihlette a formatervezőket

A szabadidő-autók napjaink legdinamikusabban fejlődő járműkategóriáját képviselik. Egyes gyártók kis túlzással egy 120 literes, kerekes kukából is képesek SUV kivitelt piacra dobni, akár nyitható tetejű, kabrió változatban is. Ezért aztán szinte évente újabb kifejezést kell megismernünk: SUV, CUV, XUV, MUV, TUV, KUV stb., ember legyen a talpán, aki még követni tudja ezeket. A Mazda már évtizedekkel a mostani divathullám előtt gyártott terepjárót. Kétségtelen tény azonban, hogy sohasem volt olyan következetes és elszánt ebben a járműkategóriában, mint például a Wankel-motorok terén. Ettől függetlenül azért elhagyta pár érdekes „túrabakancs” a hirosimai tervasztalt. Ezek közül kiválogattuk a legérdekesebbeket.

A Mazda Pathfinder XV-1 klasszikus, létravázas építésmódja máig a legjobb megoldás a haszonjárművek és terepjárók számára

Az első sárdagasztó, egyben az egyik legritkább és legkülönlegesebb Mazda a hatvanas évek végén látta meg a felkelő nap első sugarainak csillogását egy hirosimai tervasztalon. A robusztus konstrukciójú, 90 lóerős Mazda Pathfinder XV-1 méltó ellenfele lehetett volna a mára kultikus státuszra emelkedett Toyota Land Cruiser, Nissan Patrol, Mitsubishi J3 triónak, azonban kizárólag Burmában értékesítették. Ott is szerelték össze 1970 és 1973 között a Japánból érkező építőkészleteket (CKD), elsősorban a rendvédelmi szervek és állami intézmények részére. Egyes példányai mai napig az azóta Mianmarnak keresztelt délkelet-ázsiai ország rögös útjait koptatják.

Mazda Proceed Marvie 1991

Ha a Pathfinder vérbeli terepjáró, márpedig az alvázas, merevtengelyes, kétfokozatú osztóművel is rendelkező konstrukció egyértelműen az, akkor a következő delikvensem már a szabadidő-autók irányába mutat. Holott mai értelemben inkább a terepjárókhoz áll közelebb, hiszen az első merevtengely hiánya, valamint a kevésbé csavarodó, így terepkövető alváz és futómű kivételével szinte mindennel rendelkezik, ami a komoly dagonyázáshoz szükséges. Merevségét a pickup rokonságtól örökölte. A Mazda a hatvanas évek óta a pickupok piacának állandó szereplője, így szinte adott volt, hogy az 1991-ben bemutatott Mazda Proceed Marvie a B sorozatú pickupok negyedik generációjára épüljön. A három sornyi üléssel felvértezett szabadidő-autót kizárólag jobbkormányos kivitelben gyártották és Japánban, valamint egyes ázsiai piacokon forgalmazták. Ausztráliában pedig Ford Raider néven kergette a kengurukat.

Mazda Navajo

Míg a Marvie sohasem hagyta el az ázsiai/ausztráliai vizeket, addig az ugyancsak 1991-ben bemutatott Mazda Navajo eleve az észak-amerikai piacra készült. Nemcsak oda, hanem ott, hiszen a Navajo valójában nem más, mint egy Ford Explorer Sport, amit ugyancsak Kentucky államban gyártottak, 1994-ig. Mivel a komancs és a cseroki indiánok már a Jeep modellpalettáját színesítették, az apacs pedig harci helikopterként szelte a levegőt, így a Mazda számára csupán a navahók maradtak Karl May kedvenc indián törzsei közül. A négyliteres, V6-os benzinmotorjához négyfokozatú automatikus, vagy ötfokozatú manuális sebességváltó csatlakozott. Amerikai vérrokonától csupán a hűtőrácsban, fényszóróiban, hátsó lámpáiban és keréktárcsáiban tért el. Ez kevés volt az átütő sikerhez, ezért csupán 1994-ig maradt a Mazda kínálatában.

A kilencvenes évek vége felé újra egy átkeresztelt modellel támadták az ázsiai piacot. Ezúttal Mazda Proceed Levante néven emelték át a Suzuki Vitara génállományát a Mazda prospektusába. Nem hagyták parlagon a Suzuki másik terep üdvöskéjét, a Jimny-t sem. A 660 köbcentiméter összlökettérfogatú, turbófeltöltéses, 64 lóerős Kei Car változatát Mazda AZ-Offroad elnevezéssel forgalmazták Japánban.

A Mazda Tribute finom vonalai elfeledtetik az amerikai rokonságot

Az első vérbeli Mazda szabadidő-autót, a Forddal közösen fejlesztett Mazda Tribute jelentette, ami az előző évezred utolsó esztendejében érkezett a szalonokba. Ezúttal sem úszta meg az amerikai rokonságot, hiszen a Ford Escape/Mercury Mariner, vagy ahogyan az öreg kontinensen ismerik Ford Maverick csupán decens sminkjükkel tértek el tőle. A Tribute feszes futóművel, első- és összkerékhajtással, ötfokozatú manuális-, vagy négyfokozatú automatikus váltóval kellette magát. Missouriban és Hirosimában is gyártották. Az eleinte kétliteres, négyhengeres, 124 lóerős, valamint háromliteres, V6-os, 197 lóerős benzinmotorokat a 2004-es ráncfelvarrást követően egy 2,3-as, 150 lóerős és az immár 203 lóerősre erősödött V6-os képviselte. A Tribute második generációja (2008–2012) már nem keltett hullámokat az európai vizeken – a tengerentúlon sem sokat –, hiszen addigra bemutatkoztak a sokkal modernebb és tetszetősebb Mazda CX szabadidő-autók. Róluk azonban majd egy másik alkalommal mesélünk.

Enyhe terepen jól mozgott a Mazda Tribute