mazdablog
E bejegyzés előző részében már írtunk a Mazda MX-sorozatának legkisebb tagjáról – legalábbis a számozást illetően, hiszen valójában az MX-3 korántsem kisebb az MX-5 roadsternél. Viszont mindegyiknél kétségtelenül nagyobb mostani írásunk főszereplője, azaz a másik MX-kupé.
MX-6 néven mi itt Európában a Mazda 1991 és 1997 között gyártott nagyobbik kupéját ismerjük, amely kisebb testvéréhez hasonlóan, sajnos szintén utód nélkül tűnt el a márka palettájáról. A tengerentúlon és Ausztráliában viszont már a Mazda 626 1987-től 1992-ig kínált kupé változata is MX-6 néven futott. Pedig ez az első MX-6 le sem tagadhatta volna származását, hiszen megjelenésével is tökéletesen illeszkedett a 626-sorozat többi tagjához. Ennek megfelelően a kétajtós karosszériás kupé is a Mazda 626 technikájára épült. Ezért került forgalomba Európában Mazda 626 Coupé vagy egyszerűen csak Mazda 626 GLX néven, valamint Ázsiában Mazda Capella C2 jelöléssel.
Kétféle sebességváltó közül választhattak az ős-MX-6 tulajdonosai, ugyanis az ötfokozatú manuális helyett négyfokozatú automatikus egység is csatlakozhatott a kizárólag benzinnel üzemelő erőforrásokhoz. Ezek közül az alapot a nyolcvan lóerős 1,8 literes motor alkotta Európában és Japánban. Ezt követte a kétliteres, alaphelyzetben 112 lóerős változat, bár állítólag két vezérműtengelyes kivitelben 145 lóerőt is tudott ez a motor. Ami már csak azért is érdekes, mert az amerikai piacokon 2,2 literes, 110 lóerős erőforrással forgalmazták ezt az MX-6 nemzedéket, és e motor turbófeltöltős változata teljesített 145 lóerőt. Annak érdekében pedig, hogy az MX-6 a kanyarokban is tarthassa a tempót, elektronikusan szabályozott, állítható felfüggesztést, sőt négykerékkormányzást tartalmaztak a legjobban felszerelt, illetve legerősebb változatok. Szintén ez utóbbiak kiváltságaként mind a négy keréknél tárcsafékek lassították az autót, akár blokkolásgátlóval kiegészítve.
Japánban már 1991-ben megjelent a Mazda MX-6 azon – második – generációja, amelyet már mi, itt Európában is ekként ismerünk. Műszaki alapjait tekintve nem csupán a Mazda 626 és a Xedos 6 típusaival mutatott rokonságot és épült közös padlólemezre, hanem – elődjéhez hasonlóan – a Ford Probe kupéval is. Olyannyira, hogy ugyanott gyártották a Mazda és a Ford kupéit: a tengerentúli változatokat helyben, Michiganben, míg a világ többi részére Japánból érkeztek az MX-6 modelljei (is). Ezek egyébként nem csupán gyártási helyeiket tekintve különböztek, hanem kisebb-nagyobb mértékben műszakilag is. Bár első ránézésre ez aligha látszott rajtuk, hiszen inkább csak a helyi piaci adottságokhoz igazított karosszériaelemekről és felszereltségekről volt szó.
A tengerentúlon kétliteres, négyhengeres, 112 lóerős vagy 2,5 literes V6-os, 164 lóerős benzinmotor kerülhetett a továbbra is elsőkerék-hajtású második generációs Mazda MX-6 orrába. Ezekhez – elődjéhez hasonlóan – ötfokozatú manuális vagy négyfokozatú automatikus sebességváltó csatlakozott. Érdekes módon a négykerékkormányzási rendszerrel második generációjában soha nem forgalmazták az MX-6 modelleket a tengerentúlon. Az 1995-ös modellévtől ugyan ott is megújulva folytatta pályafutását a típus, ám ez csupán teljesítménycsökkenést eredményezett, mert a V6-os modell már csak 160 lóerőt adott le. Európába kizárólag ezzel az egy 2,5 literes motorral érkeztek az MX-6-osok, ám mindvégig – vagyis az MX-6 gyártásának 1997-es befejezéséig – 164 lóerős teljesítménnyel és egyetlen, gazdag felszereltséggel. Ez a négykerékkormányzást is magában foglalta, így csupán a motoros ülésállítás és a bőrkárpitozás maradtak feláras extrák.
Szintén nem éppen szokványos módon, a Mazda MX-6 legerősebb sorozatgyártású változatai a japán piacra készültek. Itt ugyanis már a kétliteres – igaz nem négyhengeres, hanem szintén V6-os – motorral hajtott modell is 159 lóerőt mozgósított, míg a 2,5 literes V6-os legnagyobb teljesítménye 199 lóerő volt. Extraként Japánban is elérhető maradt az alacsony sebességnél a parkolást és szűk fordulókat megkönnyítő, míg nagy sebességnél jobb stabilitást adó négykerékkormányzás. A típus további érdekessége még, hogy a kor többi típusával ellentétben ezt kizárólag Mazda emblémával és csak MX-6-ként kínálták, azaz a „Mazda anyavállalat” többi márkájának emblémájával nem került forgalomba.
