Kisnövésű óriás

Nagyot nőtt a kis Mazda2 a szememben! No nem méretében, hanem minőségben és hangulatában vált sokkal felnőttesebbé. A legszembetűnőbb változás valójában nem is látható, csupán hallható. Illetve pont hogy nem, hiszen a kis „kettes” – nagyobb testvéreihez hasonlóan – eszméletlenül csendes. A Mazda2 24 voltos, enyhe hibrid rendszerrel támogatott 1,5 literes, 90 lóerős benzinmotorja fürgén mozgatja a karosszériát. Legalábbis az első három fokozatban. A Mazda M Hybrid rendszer érezhetően magabiztosabbá varázsolja az elindulásokat, feltéve, hogy maradt szufla az apró, de gyorsan feltöltődő lítiumion-akkumulátorokban. Az új hatfokozatú sebességváltó utolsó két fokozata olyan hosszú, hogy enyhe emelkedőkön is visszakapcsolásra buzdít a számítógép. Tartósan 130 kilométer/órás sebességnél hatodikban percenként 2200-at forog a motor és szinte vitorlázva haladtam. Ez visszaköszönt az üzemanyag-fogyasztásnál is. A vegyes, de erősen város súlypontú ötszáz kilométeres tesztkörünk végén 5 literes átlagfogyasztásnál állapodott meg a virtuális mutató. Valójában már ez is egy erősen lerontott átlag, hiszen a fotózás 1,5-2 órás indítgatásokkal és átállásokkal tarkított tortúrájánál kúszott fel az addigi stabil 4,7-4,8 literről ötre. A takarékosságot támogatja a stop-start rendszer is, ami ugyanolyan finoman és zavarba hozhatatlanul teszi a dolgát, mint a nemrég nálunk járt hármasban.

A Takumi felszereltséghez tartozó tizenhatos könnyűfém keréktárcsákon feszülő 185/60 R16 gumiabroncsok a felfüggesztéssel összhangban szinte teljesen elnyelték a durva magyar úthibákat, miközben a merev karosszéria rezzenéstelenül tűrte a megpróbáltatásokat. A Mazda2 továbbra is városban érzi magát otthon, máshol sem jön zavarba, mégis urbánus környezetben tudja kijátszani maximálisan az apró méreteiből – h:4065×sz:1695×m:1495 milliméter – adódó fürgeségét, takarékosságát, valamint fordulékonyságát. Utóbbihoz a 2570 milliméteres tengelytáv is hozzájárul. A kártya másik oldalára a hátul utazók számára behatárolt helykínálat csücsült. Szinte látom magam előtt a lelkiismeretes japán mérnökök ütőerének egyre gyorsuló lüktetését, amint próbálják megtalálni a lehető legjobb kompromisszumot a hátsó utasok lábtere és a csomagtér mérete között. Az első utasokhoz nem nyúltak, hiszen ott – legalább az egyik ülésen – mindig ül valaki. Akinek még akár csomagjai is lehetnek. Ebből már sejthetitek, hogy merre húzott a japán mérnökök szíve. Ennek ellenére a 280–950 literes csomagtér nem nevezhető feneketlennek, azonban jól pakolható és hozza a kategória átlagát. Tőlünk nyugatabbra, pontosabban a hazánknál történelmileg szerencsésebb sorsú országokban a kiskategóriás autókat második, vagy harmadik járműnek tartják és általában egy-két utassal közlekednek. A Mazda2 pont ilyen felhasználásra tökéletes!

Nem forszíroztam a csúcssebességet, hiszen ez nem az az autó, ahol ennek komolyabb jelentősége lenne, azonban nincs kétségem afelől, hogy megfutja a 183 kilométer/órát. A 9,8 másodperces gyorsuláshoz azonban rendesen meg kellett hajtanom a lovakat, továbbá elengedhetetlen a Mazdásan precíz és vajpuha váltó fürge kapcsolgatása is. A 148 newtonméteres csúcsnyomaték teljesen átlagos érték, azonban a villanymotor sikeresen kiegészíti, hogy ne érezzük soványnak. Másrészt nincs nehéz dolguk, hiszen az egy tonnánál alig nehezebb kettest egy jól áttételezett befőttes gumi is mozgásba lendítené. A LED fényszórók nappali világosságot varázsolnak, fizikai fájdalommal jár bármilyen sárga izzófényű járműbe visszaülni. Végeredményben nagyon megszerettem a kis kettest, pedig eleinte tartottam tőle, hogy a hármas után nagy visszalépés lesz. Tévedtem!