Íme, a villanyMazda

Amikor először hallottunk arról, hogy a Mazda villanyautót fejleszt CX-30 (vagy ha úgy tetszik Mazda3 alapokon), akkor egy emberként lélegezett fel márkaszerető csapatunk. Nem látszott ugyanis, hogy miként tud majd e nélkül életben maradni a szigorodó környezetvédelmi előírások közepette. Aztán amikor megvoltak az első hivatalos adatok újra szörnyülködtünk, most meg, hogy próbáltuk, itt állunk és megint nyugodtak vagyunk. Szóval, milyen is az MX-30? Hát, jó!

Itt azért még senki ne zárja be a bejegyzést, mert ennyire nem egyszerű a helyzet. Tény, hogy az MX-30 nem mindenkinek való. Ugyanakkor az emberek nagy részének tökéletesen elegendő a mindennapokhoz. Közben pedig szép lassan arra is rájövünk, hogy a marketing bla-bla mögött ez esetben is sokkal több van: a Mazda a villanyautót is a szokásos különcséggel értelmezte.

Akkor most mi ez?

Na, de ennyire ne szaladjunk előre, foglaljuk össze, hogy mi is ez. Már a névválasztás is érdekes, miért lett ez MX? A sajtóanyagok szerint azért, mert ez a betűkód mindig is a különleges modellek sajátja volt. Visszatekintve igaz, hogy nem csak a roadster sajátja ez a kód, mondjuk az más kérdés, hogy az MX-3, vagy az MX-6 mennyire tekinthető különlegesnek. A 30 viszont egyértelműen az. Szokatlan formai megoldások, amelyek ugyan a képeken félelmetesnek hatottak, a valóságban nagyon harmonikus az egész autó. Azt nem állítjuk, hogy szép, mert a szépség relatív, ezt tehát mindenki döntse el saját maga, de hogy egyedi, az teljesen biztos! A CX-30 alapok természetesen egyértelműek. A tengelytávolság a külső méretek, de még a belsők egy része is megegyezik. Ami nem, az karosszéria második és harmadik harmada. A szétnyíló ajtók és ezzel együtt az integrált B-oszlop meghatározza ezt a traktust és a meredeken lefelé csapódó, már-már kupés hátsó rész is előrevetít bizonyos tulajdonságokat.

Bent milyen?

Beszállva jön az első kellemes meglepetés. Amikor először olvastuk, hogy ez a belső tér tulajdonképpen vegán, akkor nem is mosolyogtunk, hanem hangosan nevettünk. Hogy ez kit győz meg, azt nem tudjuk, az viszont tény, hogy környezettudatos mivolta ellenére nagyon szép és minőségi.  Az újrahasznosított műanyagból készülő kárpitok, a parafa betétek és úgy általában az illesztések tökéletesek. Még a prémium szegmens felé kacsintgató testvérekhez képest is felfelé lóg ki a sorból. A szürke, a bézs és a fehér-fekete kombinációja sem túl sok, egész egyszerűen jó benne ülni. A műszeregység is ismerős lehet a testvérekből, annyi különbséggel, hogy a fordulatszámmérő helyett itt egy „erőmérő” kapott helyet. Van még egy hagyományos mutatós töltöttségi-szint mérőnk és egy az elektromos rendszer hűtőközeg hőmérsékletét követő műszerünk. Fontos még kiemelni a teljesen új klímavezérlő érintőkijelzőt, amely nem csak mutatós, hanem kézre is esik. Igaz, az újlenyomatokat bőszen gyűjtögeti, de a zongoralakk-belsők világában ennyi belefér. Apropó középkonzol: a lebegő megoldás nagyon látványos, annyira, hogy még az is megbocsátható neki, hogy az általa kínált tárolóhelyet igazából csak kitapogatni lehet. Ez egyébként nem baj, a gyakran használt dolgokat úgysem ide tesszük majd.

Jó, de menjünk már…

Itt jön a következő fordulat, vagyis itt érhető tetten igazán, hogy a Mazda mennyire másként gondolkozott a villanyautót illetően, mint a kategóriatársak. A márka illetékesei többször hangsúlyozták, hogy egy élvezetes villanyautót akartak készíteni. A felmérések alapján a vevők jelentős része szeretné visszakapni azt az élményt, amit a hagyományos autók tudtak adni. A Mazda tehát lemodellezett egy CX-30-at és próbált ahhoz igazodni. A 105 kW (143 lóerő) teljesítményű villanymotor nem túl nagy, ahhoz viszont épp elég erős, hogy dinamukus érzetet keltsen a felhasználókban. Tudása a mindennapok során tökéletesen elég, működése közben pedig egy hanggenerátor kelt további illúziókat. Na, nem egy négyhengerest imitál a hangforrás, sokkal inkább olyan, mint egy sci-fi űrhajójának hangja. Egyáltalán nem tolakodó, sőt egyenesen jópofa. Van aki szerint zavaró, de ez leginkább szőrszálhasogatás, mert igazából gyorsításkor hallani.

Ami a számokat illeti, 9,7 másodperc alatt gyorsul 100 kilométer/órára, a végsebességét pedig elektronika szabályozza 140-nél. Lehet ugyan fanyalogni, de ennek gyakorlati jelentősége nincs. A 35,5 kWh akkumulátorcsomag előnye, hogy viszonylag kicsi és könnyű. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az autó belső teréből nem foglal el sokat és mivel a padlólemezbe került, így az autó tömegközéppontját sem befolyásolja kellemetlenül. Éppen ennek köszönhető, amit egyetlen más villanyautóban sem tapasztaltunk eddig, hogy élvezetes vele autózni. Na, nem a lámpától lámpáig gyorsulásra gondolok, hanem a kanyar előtti fékezésre, magára a kanyarodásra, vagy épp az abból való kigyorsításra. Rajta is érezni ugyan, hogy az átlagnál súlyosabb egyéniség (1645 kg a menetkész tömege, amiből 310 kg csak maga az akkupakk), de közel sem olyan a jelenség, mint bármelyik más elektromos SUV-nál.

Persze ennek ára van, amit a hatótáv kapcsán fizetünk meg. Erről hamarosan egy külön bejegyzésben írunk majd, azt azonban már most elárulhatjuk, hogy ha valós vegyes felhasználás tekintetében nézzük, akkor a gyárilag ígért 200 kilométeres hatótáv inkább 160 és 180 között van valahol. Tölteni tudjuk „gyorsan” egyenáramról (50 kW amit fogadni tud óránként, ezzel nem egészen egy óra alatt meg is vagyunk), vagy váltóáramról, amire 4,5 órás töltési időt mond a katalógus. A mellékelt otthoni töltővel nagyjából 10-11 óra alatt töltöttük fel az autót. Ez egyébként abszolút vállalható a mindennapok kapcsán.

Akkor Mazdásként szeretjük?

Az igazság az, hogy (ahogy a legtöbb Mazda típus, úgy) az MX-30 is megosztó egy picit. Szó sincs róla, hogy tökéletes villanyautó lenne, ugyanakkor nagyon más, mint bármi a piacon. Igen, a motortérben jelenleg soknak tűnik a fölösleges hely és ide én is el tudtam volna képzelni egy plusz csomagteret, legalább a töltőkábeleknek. Később viszont ide hatótávnövelő (Wankel?) erőforrás érkezik. A hátsó fejtér és úgy általában a térérzet is lehete jobb, de a kis ablakok jelentik az árat a harmonikus, már-már iparművészeti remeknek is nevezhető formáért cserébe. A hatótávjának és töltési teljesítményének köszönhetően nem ez lesz a villanyautók autópályás ragadozója, ugyanakkor aki sokat pályázik, az egyébként sem elektromosban gondolkodik még. Itt talán néhányan felszisszennek, de még a Tesla tulajokat is legtöbbször a külső sávban látjuk 100 és 120 között poroszkálni, ha messzebbre indulnak. Az emberek jelentős részének tökéletesen elegendő napi szinten amit az MX-30 tud. Ráadásul ehhez mérten az ára is kimondottan jó, főleg ha a minőséget is belevesszük a képletbe. Ezek után kíváncsian várjuk, hogy milyen lesz a hatótávnövelő erőforrással kiegészített tesó. Tartsatok velünk jövő héten is, mert az első benyomások után jönnek a fogyasztásmérés, valamint a napi felhasználás során szerzett tapasztalatok.