Benzin csörgedezik az ereiben

Lassan vége a nyárnak és azt gondoljuk: a szeptemberrel indult újra az élet. Főleg igaz ez az iskolák mellett a kereskedelemre, és talán még hatványozottabban az autókereskedelemre. A Mazdablog együttműködő partnere idén viszont nem ezt tapasztalta, és ebben nagy szerepe van a CX-3-nak is.

Mielőtt a CX-3 első példányát a kezeink közé kaparinthattuk volna, már nagyon vártuk a találkozást. Egyrészt azért, mert a Mazda ebben a kategóriában még soha nem mutatta meg mire képes, másrészt tudtuk, hogy az új 1,5 literes dízel változatot tehetjük próbára először. Aztán amikor azt leadtuk, rögtön váltottunk is a benzines nagytestvérre, vagyis a CX-3 család legerősebb tagjára. A szintén Revolution Top felszereltséggel és automatikus sebességváltóval büszkélkedő példány első ránézésre nem sokban különbözik testvérénél. A valóságban viszont a két autó szöges ellentéte egymásnak.

Teljesen másként mutatja meg a fehér szín az autó formavilágát
Teljesen másként mutatja meg a fehér szín az autó formavilágát

Kezdjük rögtön a színnel, többen ugyanis épp ezt emelték ki az autót látva. Bár a „Soul Red” fényezés szinte minden Mazdának jól áll, a „Crystal White” fantázianévre hallgató fehér árnyalat ez esetben talán még jobban kihozza a KODO formanyelv jellegzetességeit. Való igaz, az egész forma sokkal kontrasztosabbnak tűnik, mint a sötét tónus mellett tűnt. A gyakorlatban ez csak annyit jelent, hogy még többen megfordulnak utána és bólintanak elismerően. Mini közvélemény-kutatásunk eredményeképp nem akadt olyan, aki kritizálta volna a CX-3 külsejét. Talán ez érhető tetten az értékesítési darabszámokban is, hiszen ahogy a Mazda Centrum illetékesétől megtudtuk, sokan érdeklődnek és vásárlók is akadnak szép számmal a kis crossover kapcsán.

A Revolution Top belülről még mindig szép
A Revolution Top belülről még mindig szép

Behuppanva ebben is olyan összeállítás fogad bennünket, mint a dízel esetében. Ugyanaz az anyag- és színösszeállítás, amiből – érdekes módon – ennél az autónál sem lógtak ki a bordó dekorációs betétek. Pedig itt még a külső színharmónia sem volt meg hozzájuk. A kidolgozás és az összeszerelés hasonló korábban próbált testvéréhez, egyvalamit kivéve. A műszerfal jobb oldaláról kisebb úthibákon is hallható zörgés hallatszott, ami minden bizonnyal egyedi hiba lehetett. Másban probléma kapcsán viszont nehezen találunk hibát a belső térben. Persze a kartámasz továbbra is hiányzik az első ülések közül, de erre a későbbiekben még visszatérünk.
Sajnos még valami nagyon hasonlatos volt dízel testvéréhez, mégpedig a sebességváltó. A G150 esetében is automatikus szerkezet dolgozott a tesztautóban. Ez persze nem azt jelenti, hogy teljesen egyforma a két egység, hiszen a CX-5 benzines változatához hasonlóan itt is megtalálható az úgynevezett „sport mód”. Ez a kis „varázsgomb” megváltoztatja a motor/váltó viselkedését, sokkal dinamikusabb haladást preferál ekkor a hajtáslánc.
Az a hajtáslánc, amely a futó- és kormányművel kiegészülve nem igazán tudja eldöntetni minek is mutassa magát. Egy bizonyos határig kimondottan kezesnek és sportosnak tűnik, aztán ha egy határozottabb kanyar közepén úthibával találja magát szembe, akkor idegesen reagál. Ez utóbbi jelenség minden bizonnyal köszönhető a 18 colos keréktárcsákon feszülő abroncsoknak is. Hasonlóan viselkedik a kormánymű is, amely pontos és kiszámíthatóan adja át a kerekeknek a vezető akaratát, de rossz úton ideges remegéssel jelzi, hogy nem érzi magát otthonosan. Az összhatás nagyon különbözik a dízel változatnál tapasztalttól. A benzines CX-3 sokkal agilisabb autó benyomását kelti, pedig a motort és váltót kivéve minden alkatrész megegyezik a dízel testvérével.

A kétliteres erőforrást a Mazda3-ban és Mazda6-ban is szerettük
A kétliteres erőforrást a Mazda3-ban és Mazda6-ban is szerettük

Persze a CX-3 kényelmét nem csak ezek befolyásolják. A vezetőt támogató rendszerekről már többször írtunk a Mazdák kapcsán, és ezek döntő többsége természetesen a kisebb SUV típusban is megtalálható ennél a felszereltségnél. Sőt, ennél a hajtásláncnál jelen van a nagyobb testvéreknél megszokott i-ELOOP rendszer, amely a motorfékkel történő lassításnál termelt elektromos energiát nagykapacitású kondenzátorokban tárolja. Ezzel táplálva a fogyasztóakt, amikor működésbe lép az automatikus motorleállító rendszer, például egy piros lámpánál várakozva.
Persze ne menjünk el szó nélkül olyan alap dolgok mellett, mint az ülések, a fej, váll vagy épp a lábtér. És ha ezeket jobban megnézzük, akkor magyarázatot kapunk a kartámla hiányára is. A CX-3 hiába közelít több fronton is a Hármashoz, belső méretei inkább a Mazda2-vel egyeznek meg. És van, ami egész egyszerűen nem fér bele ezekbe a dimenziókba. Ez persze nem azt jelenti, hogy az enteriőr kényelmetlen, vagy szűk lenne. Épp ellenkezőleg az első sor kimondottan kellemes, a hátsó traktus pedig megfelel a kategóriában megszokottaknak. A csomagtér mérete szintén hozza a kategória átlagát, az más kérdés, hogy a „kétszintes” elrendezés ebben a méretosztályban fölöslegesnek tűnik.

Elsőre szűknek tűnhet a dupla fedél miatt, pedig valójában nem az
Elsőre szűknek tűnhet a dupla fedél miatt, pedig valójában nem az

Az általános bemutatás után térjünk rá egy picit részletesebben a vezetési élményre, illetve arra, miben nyújt mást a benzines változat. Ha a dízelre azt mondtuk, egy kicsit „alulmotorizált”, akkor itt nyugodtan használhatjuk a sportos jelzőt. Sajnos ebbe az érzésbe alaposan belekavar az automatikus sebességváltó, sőt mindez a műszaki adatokon is meglátszik. A 9,6 másodperces 0-100 km/h sprintidő nem tűnik rossznak, egészen addig, amíg mellé nem állítjuk a kézi kapcsolású változat 8,7 másodperces eredményét. „Sport mód” ide vagy oda, bizony le kell mondanunk az élmény nagy részéről a kényelemért. Mert kényelem az kétségtelenül van. A váltó finoman kapcsol, legyen szó erőteljes gyorsításról, vagy városi közlekedésről. Fogyasztás terén viszont nincsenek kompromisszumok. Itt ugyanis érződik, hogy a kétliteres, szívó erőforrás minden élethelyzetben kisegíti a hajtáslánc többi elemét (sebességváltó, összkerékhajtás). Nyoma sincs erőlködésnek, vagy indokolatlanul magasan tartott fordulatszámnak. Ennek meg is van az eredménye, a gyárilag ígért 6,3 liter/100 kilométer értéktől alig eltérő adatot, 6,6 litert mértünk mi magunk.

Bárhonnan is nézzük, nehéz kritizálni
Bárhonnan is nézzük, nehéz kritizálni

Ezek fényében talán még inkább érthető, hogy igen népszerű jelenleg a CX-3. Sokakat csábít el a forma, a magasabb építési mód és az autó egyedi hangulata. Ez látszik az utcaképen is, hiszen egyre többet látni belőlük az utakon. Mi magunk már csak két dologra vagyunk kíváncsiak. Az első, hogy milyen számot olvashatunk jövőre az értékesítési statisztikákban a CX-3 sora mellett. A második pedig, hogy milyen lehet a CX-3 kézi kapcsolású sebességváltóval…

Teljesen érthető a népszerűsége
Teljesen érthető a népszerűsége