A legújabb divat

Hiába irigykedünk például a britekre a korlátozott példányszámban piacra dobott MX-5 modellek miatt, hiszen mifelénk is akadnak különlegességek. Ilyen a Takumi kivitel, amely a Mazda többi típusához hasonlóan, roadsterként is kívánatos ajánlat.

Semmi különös, ez is csak egy Mazda roadster – mondaná a márka és főleg az MX-5 iránt érzéketlen szemlélődő. Ám, aki fogékony az apró részletekre, a kifinomultságra, no és a négykerekű játékszerekre, az egészen biztosan másként nyilatkozik a Mazda MX-5 Takumiról. Annak ellenére, hogy alapvetően tényleg „csak” annyiban tér el ez az ND a többitől, hogy olyan anyagokkal kínálják, amivel eddig nem. A bézs bőrkárpit magáért beszél, hiszen minden autóban jól mutat, egészen más hangulatot teremt az utastérben, mint bármilyen más anyag és szín. A bordó tető pedig végképp magával ragadó, stílusos és bizony ritkaság a vászontetős járművek körében. Kiválóan illik a „gépszürke” fényezéshez, éppúgy, mint a bézs belsőhöz. Sőt, mivel a tesztautót esőben vettük át, mi úgy láttuk, hogy nedvesen már-már barna árnyalatúnak tűnik a tető, ami ugyancsak remekül passzol ehhez a színösszeállításhoz.

Az új színek okozta tetszésen túl persze mi már csupán az autó látványán is órákig tudunk álmélkodni, pedig megfordult már a kezeink között néhány MX-5. Akadt köztünk olyan, akinek bemutatásakor nem igazán tetszett az ND, mára viszont már ő is elragadtatással szemléli az élőben még kívánatosabb roadstert. Számunkra ezzel a Takumiban dolgozó 1,5 literes motorral is ütős, sőt néhányunknak ez a kedvence a kétliteressel szemben. Pedig tudjuk, hogy nem tökéletes ez az autó sem, pláne a 190 centinél magasabbak számára, akik az anyósülésen már ki sem nyújthatják tagjaikat. Az viszont aligha róható fel hibaként, hogy mélyre kell benne ülni, hiszen ez egy roadster. Az már inkább, hogy nincs kesztyűtartó, ráadásul a csomagtartó is inkább kesztyűtartó méretű, és a fedele nyitásához elő kell vennünk a kulcsot az amúgy kulcs nélkül nyitható, indítható autó mellett állva. Na és, ez van. Legalábbis valahogy nálunk mindenki elintézi ennyivel ezeket a „hibákat”. Az pedig végképp senkit nem érdekel igazán, hogy túl halk az irányjelző hangja, így könnyű „úgy felejteni”. Illetve fokozatváltáskor néha véletlenül hozzáérünk a szórakoztató-rendszer kezelőszerveihez, így az akaratlanul is elállítódik.

Be kell vallanunk, hogy ez az autó számunkra szerelem – nem véletlenül akad két NB is csapatunk tagjainak soraiban. Bár az ND azokhoz képest is nagy ugrás élményben, és ezt olyasvalaki mondta közülünk, akinek turbófeltöltős erőforrás dohog NB-jében. Megunhatatlanul rajongunk a játszi könnyedséggel nyitható tetőért, amit tényleg egyetlen mozdulat nyitni és zárni egyaránt. Imádjuk a motorindítás aláfestésére szolgáló „automatikus” gázfröccsöt, a fantasztikusan precíz és élvezetesen kapcsolható váltót, a sínautós futóművet és a szuperközvetlen kormányzást. Meg azt, hogy az 1,5 literes egységgel is megvalósítható az élményautózás, mert alacsony fordulaton is kellőképpen erős az amúgy egyenletes nyomaték-leadású motor. A kipufogó kiváló hangolása jóvoltából a „zenei aláfestés” is remekül eltalált, nem tolakodó, mégis „fickós” karakterével kifejezetten illik az autóhoz. A menetstabilizáló kikapcsolásával – megfelelő helyszínen – ezzel a motorral is táncba vihető a könnyű far. Egyéb esetben viszont nem kell száguldozni az élvezetért, mert az MX-5 már e kisebb változatával a sebességkorlátozások adta keretek között is öröm az autózás.

Bizony, nem túlzás a kijelentés, hogy a sebességhatárok betartásával is élvezetes az autózás már a „kisebbik” MX-5 modellel is, és ez komoly érdem. Ezenkívül az is kompromisszummentes örömautóvá teszi a Mazda roadsterét, hogy a futóműve sem jelent „megrázó élményt”, mert a hétköznapokban is messzemenően vállalható komfortot nyújt. Nem egy olyan acéltetős konkurens kényelmetlenebb nála, amellyel messze nem ennyire élvezetes a közlekedés. Az ilyen remekül eltalált összhang a mindennapos használhatóság és a kanyarvadászati hajlam között csak jóval magasabb árral kombinálva érhető el egy-két más – prémiumnak mondott – márkánál. Ám még azok sem ennyire gazdaságosak, mint az MX-5. Márpedig az is hozzátartozik a kompromisszummentes élményautózáshoz, hogy a benzinkútnál sem kell – szó szerint – megfizetni az élvezetért. Az MX-5 Takumi tesztautóval ezúttal 6,3 literes tesztfogyasztást mértünk bármiféle „finomkodás” nélkül. A tesztút nagy része most autópályás szakaszból állt, nyitott tetővel, ami a légellenállás szempontjából kedvezőtlenebb a zárt tetős autózásnál. Így adódott az 5,9 literes gyáritól alig elmaradó, és messzemenően kedvező érték. Ugyan melyik másik élményautó tud ezzel (is) versenyre kelni? Pláne ennyiért?

Elismerjük, hogy némileg elfogultak vagyunk a Mazda roadsterével (bár az autós újságírás képviselői sem nyilatkoznak másként az autós portálokon). Ám, ha azt is figyelembe vesszük, hogy mindezt milyen áron kapjuk meg, akkor végképp nyerő a Mazda roadstere. A Takumi modell a Revolution felszereltséggel azonos, 7749900 forintos áron kapható, azzal egyező tartalommal. Legalábbis a Mazda honlapjának összehasonlító táblázata szerint. Szerintünk viszont a stílust gyakorlatilag ingyen adja a Takumi. Hiszen a Revolution fekete teteje és üléskárpitozása helyett dögös bordó vásznat és bézs bőrt kapunk. Nyilván ízlés kérdése, de nekünk ez utóbbi sokkal inkább bejött. Akkor is, ha a Takumihoz nem rendelhető minden szín – például Soul Red árnyalattal nem párosítható a bordó tető –, szerintünk érthető módon. Akit pedig hidegen hagynak a színek, viszont nagyon is lázba hoz az MX-5, az már 6399900 forintért hazavihet egy MX-5 roadstert. A teszt alapján persze mégis azt mondjuk, hogy politikailag ez is sok! Ilyen gyógyhatású készítményt ugyanis receptre kellene adni a patikában.