Egy Mazda élete – Az első nagy kaland

Végre itt a nyár, amely egyúttal az utazások, autós kirándulások szezonja is. Így a Mazdablogon immár több mint fél éve nyomon követett új Mazda3-as is túlesett első nagy kalandján. Barátunk párjával és egy másik házaspárral ugyanis a Mazdával utazott el Erdélybe, a csíksomlyói búcsúra, amit a Békás-szorosban tett kirándulással egészítettek ki. Így összesen négy napig tartott a túra, a három éjszakát pedig a Csíksomlyóhoz közeli Csíkcsicsón töltötték egy barátságos magánszálláson.

Az utazás természetesen a bepakolással kezdődött. Négyük szokásos úti poggyászán kívül egy autós hűtőtáskát vittek magukkal, ám mindez kényelmesen elfért az ötajtós Mazda3 csomagterében. Még a kalaptartót sem kellett kivenni a helyéről, ami nem elhanyagolható szempont egy olyan utazás során, amikor egy-egy városnézés alkalmával hosszabb időre magára hagyják a csomagokkal teli autót. Márpedig hazafelé ez többször is előfordult.

Első nap azonban egyhuzamban tette meg a kis társaság a Budapest és Csíkcsicsó közötti mintegy 670 kilométeres távolságot, néhány rövid szünettel 11 óra alatt, hiszen az erdélyi országutakon nem lehet túl nagy átlagsebességet autózni. Aki járt már arra, pontosan tudja, hogy miért. A Mazda3 kiváló utazóautónak bizonyult, ülései még ilyen hosszú távon is megfelelő kényelmet nyújtottak. A hátul ülők sem gémberedtek el, sőt, még nekik is kellő tér jutott egy kis helyezkedéshez a 2,7 méteres tengelytávolság révén a kategóriában tágasnak számító utastérben.

A hármas csendes belsőtere szintén hozzájárult ahhoz, hogy a kis csapat mindvégig komfortosan érezte magát a kocsiban. Ráadásul az első és a hátsó ajtókban kialakított nagy palacktartóknak köszönhetően mind a négyüknek folyamatosan kéznél volt egy-egy 1,5 literes ásványvizes palack. Továbbá az egyéb személyes holmiknak, például mobiltelefonoknak, napszemüvegeknek is jutott tárolóhely, és persze a hátsó ülésből kihajtható kényelmes könyöktámasz is dicséretet kapott. A sebességváltókar mögötti multifunkciós forgókapcsolóval pedig az elöl ülők könnyen válogathattak a műszerfalból kiálló nagy, színes, grafikus kijelző menüjében az MP3-as zeneszámok között.

A középkonzol alsó részén a hordozható navigációs készüléket is sikerült stabilan, kulturáltan elhelyezni, így nem zavarta a kilátást. Az említett nagy képernyőn persze gyári navigációs rendszer is futhatna, ám barátunk továbbra is sokallja ennek árát. Így inkább a meglévő kis készülékét használja, amikor valóban szüksége van rá. Ugyanakkor a Challenge felszereltséghez alapáron tartozó fedélzeti informatikai rendszer nyomokban GPS-t is tartalmaz, vagyis megjeleníthető a képernyőn egy iránytű, az aktuális GPS-koordináták és a tengerszint feletti magasság. Leginkább ez utóbbi bizonyult hasznosnak az utazás során, a kis csapat minden tagja izgalommal figyelte, hogy a Békás-szorosban tett kiruccanáskor milyen magasságokba érnek fel. A legmagasabb pont 1250 méter volt!

A Mazda3 azonban meg sem érezte a magasságot, pontosabban a ritkább levegőt, mit sem veszített erejéből. Míg a lejtőkön kellő motorfékhatással segített kímélni az üzemi fékeket. Kiváló futóművével pedig stabilan, magabiztosan vette a hegyi utak kanyarjait, őszinte mosolyt csalva vezetője arcára, miközben utasai önfeledten gyönyörködtek a lenyűgöző sziklafalak látványában. Ugyanakkor az olykor rossz minőségű, kátyús erdélyi utakon sem volt kényelmetlenül kemény, rázós a futómű. Mivel Erdélyben az autópálya ritka, mint a fehér holló, a forgalom viszont igen sűrű és sok a lassú jármű, barátunknak gyakran kellett előzni. Ilyenkor azért érzékelte a különbséget előző autója, a dízelmotoros Mazda6 és a mostani benzines Mazda3 között, de egy-két fokozatot visszaváltva a nagyobb fordulatszám meglehetősen jól kompenzálta ezt. Így megfelelő fordulatszám mellett nem jelentett problémát gyorsan befejezni az előzéseket.

Egyszóval mindvégig kényelmesen, biztonságosan és élvezetesen telt a csíksomlyói túra a hármassal. Nem utolsósorban pedig gazdaságosan! Az összességében 1500 kilométeres úton a Mazda3 átlagfogyasztása 5,4 liter/100 kilométerre adódott. Ez annak tükrében, hogy négy felnőtt utassal és tele csomagtartóval, hetven százalékban légkondicionálót használva tette meg a tíz százalékban tempós autópályás szakaszokat, egyébként pedig kanyargós, előzésekkel teli országúti forgalmat, sok lakott területet és hegyi utakat tartalmazó távot, nagyszerű értéknek számít.

Barátunk tapasztalatai szerint ugyanez a korábbi dízel Mazda6-osával nem igazán jött volna ki 6,2 literes átlagfogyasztás alatt. Nem is jött ki tavaly, amikor még a hatossal járták meg ugyanilyen körülmények között, de csak kettesben, azaz feleekkora terheléssel a csíksomlyói búcsút. A négy gyönyörű nap sok-sok élménye mellett tehát barátunk ismét megbizonyosodott arról, hogy jól választott, amikor bő fél évvel ezelőtt a Mazda3 Sport G100 Challenge mellett döntött.