mazdablog
Limitált modellekkel ünnepli százesztendős fennállását a Mazda. A Snowflake fehér gyöngyház metálfényezésű, burgundi vörös belsővel felvértezett modellek a Mazda első személyautójának, a farmotoros Mazda R360 kupénak a hangulatát hivatottak felidézni. A második világháborút követően Európához hasonlóan Japánban is a törpeautók jelentették sok család számára a mobilitás egyetlen négykerekű alternatíváját. Természetesen a közösségi közlekedésen kívül. A kifejezetten korszerű Mazda R360 az 1960-as Tokyo Motor Show kiállításon mutatkozott be és kisebb módosításokkal egészen 1969-ig gyártásban maradt. Kedves formájával, modern műszaki megoldásaival és nem utolsósorban kedvező árával azonnal belopta magát a japánok szívébe. Egyik legmarkánsabb külső jellemvonása a gyakran kéttónusú fényezésben rejlett.
A költséges alumínium és magnézium bátor használata ellenére háromszázezer japán jent kért érte a Mazda, ami hozzávetőlegesen 830 amerikai dollárnak felelt meg. A hirosimai autógyár ezzel széles tömegek számára is elérhetővé tette a kis kupét. Már az értékesítés első napján 4500 példány talált gazdára, év végére pedig a szó szerint könnyű automobilt jelentő „Kei Car“ kategória közel kétharmados szeletét tudhatta magáénak. A 15 százalékos Japán autópiaci részesedéséről már nem is beszélve.
A háromkerekű T sorozatú kishaszonjárművekben már bevált 356 köbcentiméteres, négyütemű, a Harley-Davidson motorkerékpárokhoz hasonlóan V2-es hengerelrendezésű, 16 lóerős, léghűtéses motorocska főtengelyéről – mai szemmel megmosolyogtató – 22 newtonméteres forgatónyomaték indult hódító útjára. Azonban az alig 380 kilogrammos törpeautó számára ennyi is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a forgalomban ne számítson mozgó akadálynak. A megközelítőleg 90 kilométer/órás csúcssebessége az akkori Japán úthálózathoz bőven elegendőnek bizonyult, miközben az alig harmadliteres motorocska egy száz kilométeres családi túrán beérte három liter benzinnel.
Nemcsak kategóriájának legkönnyebb járművét, hanem a világ legkönnyebb négyüléses kisautóját sikerült megalkotnia az igényességével már akkor is új mércét felállító Mazdának. Sőt, az agilis útfekvésével és fordulékonyságával még némi vezetési élményt is sikerült becsempészniük a konstruktőröknek a pillekönnyű kupéba. Ebben a kategóriában szokatlannak számított, hogy a négyfokozatú manuális mellett egy kétfokozatú, automatikus váltóval is rendelhető volt az R360. Utóbbinál japán első hidrodinamikus nyomatékváltójáról beszélünk! Részben a pehelysúlyú Coupé alapjaira épült 1961-től a B360 furgon és pickup. A legfőbb különbség az orrmotorban és a hátsókerék-hajtásban rejlett, utóbbit a haszonjárműveknél máig alapvető laprugós merevtengelyre bízták.
Azonban beszéljünk kicsit a Mazda teljes modellkínálatához elérhető, centenáriumi felszereltségű limitált modellekről is. Évfordulós logókkal találkozunk, amerre csak nézünk! A fejtámlákon dombornyomott, a szőnyegeken és a karosszéria különböző – modellenként változó – pontjain táblácskák emlékeztetnek a kerek évfordulóra. Még a felnikupakokon és a távirányítós kulcson is centenáriumi logó díszeleg.
Míg a „belsőégésű” modelleknél burgundi vörös bőrüléseket, addig a Mazda legelső teljesen elektromos autójának szellemiségéhez igazodva az MX-30-nál kéttónusú – sötétszürke és vörös – szövetborítású üléseket találunk. Másban is különcködnek az MX modellek, hiszen mindkettő tetejére jutott a burgundi árnyalatból.
Hatvan évvel később is az R360 kupéval kijelölt úton halad a Mazda. Az innovatív technika, a kiegyensúlyozott és megbízható konstrukció, a könnyűszerkezetes, mégis stabil építésmód, a vezetési élmény, a lélekmelegítő formák ellenére a társadalom széles rétegei számára elérhető modelleket kínál.
Japánban pár napja már kaphatóak, idehaza előreláthatóan őszig kell várni ezekre a különleges csemegékre.