Feljebb lépett

Elszántan dolgozik a Mazda azon, hogy igazán elismert „prémiummárkává” váljon. Az új CX-5 újabb példája annak, hogy nem csak a marketinggépezet dolgozik ezen a Mazdánál, hanem valóban érdemi munka folyik a háttérben is.

Azt már tudjuk, hogy elődjéhez hasonlóan az új Mazda CX-5 biztonsága is az egyik legjobb a közepes SUV típusok mezőnyében. Jól ismerjük már kívülről is, menet közben viszont most először sikerült megtapasztalni a CX-5 második nemzedékének képességeit. Az érzés vegyes, hiszen egyrészt tipikus Mazda ez is, így nem lepődünk meg azon, hogy SUV létére is jó vezetni. Másrészt viszont olyan részletekkel is találkoztunk a CX-5 tesztautóban, amilyenekkel korábban Mazdában még soha, és ezek mind az autó előnyére válnak.

Elmondhatjuk, hogy sikerült tovább emelni a minőségérzetet a Mazda mérnökeinek, és nem csupán a legdrágább kivitelben, hanem a nálunk járt G160 AWD Revolution esetében is. A felhasznált anyagok és az összeszerelés színvonala abszolút hitelessé teszi a CX-5 bármely kivitelét a „prémiummárkák” között. Még az olyan apró kifogásolnivaló sem kérdőjelezi ezt meg, mint a belső visszapillantó tükörhöz a burkolat mellett, tehát látható módon elhelyezett vezeték (amit a Mazda6-ban már sikeresen elrejtettek). Ugyanakkor nagyon is megerősíti a prémium-Mazda érzést például a minden eddiginél nagyobb csend az utastérben. Volt közülünk olyan, aki azt mondta, hogy ez már neki túlságosan sok, vagyis többet szeretne megtapasztalni a külvilágból. Pedig a helyzet nem ilyen drámai, nem ülünk süketszobában, a motor hangja mindig hallható az utastérben. Ám az európai Mazda típusban minden bizonnyal most először alkalmazott kétrétegű üvegezés kétségtelenül új szintre emeli az utastér zajkultúráját.

A kétrétegű üvegezés igazán hatásos a szélzajok és a forgalom többi résztvevője keltette zaj kiszűrésére, így a fő hangforrás a motor. Autópálya-tempónál, egyenletes sebességnél is hallható diszkrét duruzsolása, pedig 130 kilométer/óránál alig forog többet 3000-nél a főtengely, hatodik fokozatban. A hosszú fokozatok ellenére a hatodik városban is szerepet kap, ha elfogadjuk a műszerfalon hamar megjelenő figyelmeztetést a magasabb fokozat kapcsolására. Ezt követve ugyan fura olykor 1500-as fordulattal araszolni a városban, a fogyasztási értékek viszont meggyőznek a tanács helyességéről. Amúgy is öröm minden alkalommal a váltókarhoz nyúlni, hiszen a Mazdákban megszokott finom, precíz szerkezettel van itt is dolgunk.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a katalógus szerinti gyorsulási érték alapján a legkevésbé dinamikus új Mazda CX-5 járt nálunk, és ezt szubjektív érzetünk is alátámasztja. A 10,9 másodperces 0-100-as sprintidő manapság már legfeljebb átlagosnak mondható, ennél még automatikus váltóval is jobbat ígér valamelyest ugyanezen motor és az összkerékhajtás párosa. Dinamikus haladáshoz érdemes 3000 fölé időzíteni a magasabb fokozat kapcsolását. Bár valójában a motor nyüstölése nélkül is élvezhető a pontos kormányzás és a megbízható futómű, amely élményfaktora ellenére sem túl feszes. Persze a tesztautó 19 colosainál kisebb keréktárcsákkal nyilván még kényelmesebb lenne a CX-5, de igazából ezekre is 225/55-ös gumik, tehát nem extrém alacsony oldalfalú abroncsok kerülnek.

A CX-5 egyéb tekintetben is „hozza a formáját”, utastere kellőképpen tágas, akárcsak csomagtere, amelynek padlójában külön helyet kapott a használaton kívüli csomagtér-roló. Revolution kiviteltől már villanymotor mozgatja az ötödik ajtót, és a 40-20-40 arányban dönthető háttámlák éppoly praktikusak, mint a csomagtér felől oldható ügyes reteszelésük. A műszerfal is otthonos és praktikus, még ha nem is tökéletes. A középkonzol érintőképernyős kommunikációs rendszerére indításkor kicsit várni kell, amíg magára talál, ami például olyankor zavaró, ha bömbölő muzsika kíséri az autó indítását, holott kiszálláskor némítva volt a rendszer. Azon ritka egységek egyike ez, amely még 2017-ben is alapáron ad CD-lejátszót, ám ezt kikapcsolni nem sikerült csak úgy, csupán némítani vagy felfüggeszteni a lejátszást. Igaz, azt is csak az autó újraindításáig, mert akkor magától folytatódott a lejátszás, de nem mindig. Mindezek azonban csupán megszokást igénylő apróságok, és messzemenően elfogadhatók azért a jelentős árelőnyért, amit a CX-5 ad egy hasonló felszereltségű és színvonalú „prémiummárka” modelljéhez képest.