mazdablog
Aki rendszeres olvasója a Mazdablognak, már ismeri csapatunk egyik projektautóját, ezt a 2009-es, BL sorozatú MPS-t. A jó erőben lévő Mazdáról azonban közel egy éve nem olvashattunk, legalábbis egészen eddig. Most ugyanis újabb tapasztalatok jönnek, ráadásul ismét két részletben!
– A korábbi bejegyzéseket, így a vásárlás történetét, valamint az első használati tapasztalatokat megtaláljátok két kattintás után. Most elősorban az újabb közel egy év tapasztalatai következnek. Először a tartós használatból adódóak, majd a szerviztapasztalatok, amelyek kapcsán összegyűlt egy külön bejegyzésre való anyag. Kárörvendők kíméljenek, elöljáróban csak annyit: csupán tervezett javításokról volt szó.
Tehát a használati tapasztalatok. Tavaly télen azzal fejeztem be, hogy bár úgy gondoltam viszonylag gyorsan megválok majd tőle, végül bekerült a napi használatban lévő kategóriatársa mellé a garázsba. Tudtam, hogy ez nem túl nyerő ötlet, így osztottam, szoroztam és arra jutottam a tél derekán, hogy egyikőjüknek mennie kell. És akkor lassan itt az ideje lelőni a poént: az MPS maradt. Pedig nem volt könnyű ellenfele, a garázs másik oldalán ugyanis egy hibrid Toyota Auris szolgált. Teszem hozzá gyorsan: tökéletesen, hiszen 4,6 liter fogyasztott átlagosan 100 kilométeren, csöndesen, kényelmesen vitt A-ból B-be, vagyis igazi japán autó volt, csak egy picit steril. Az ész és a szív csatája volt ez, amit végül az élet döntött el. A Toyota meghirdetés nélkül új gazdára talált, történt ugyanis, hogy egy ismerős addig rágta a fülem, hogy végül is odaadtam neki. Az egész annyira hirtelen öltött testet, hogy délelőtt kipróbálta az autót és aznap délután még téli kereket kellett szerelnem a Mazdára, mert az a nyáriakon pihent, az Auris pedig már nem volt az udvarban…
Szóval a Toyota ment, amit visszatekintve nem is bánok, mert bár az sokkal takarékosabb és észszerűbb választás volt a budapesti agglomerációhoz, a Mazda3 azóta is mosolyt csal az arcomra minden indításnál. Tulajdonképpen a bejegyzés címe, vagyis a „Feje tetejére állt világ” épp erre vonatkozik: amíg mások a nagy köbcentis, erős benzines, vagy dízel autójukból ülnek át a hibridbe, én pont fordítva tettem. Tegyük azonban gyorsan hozzá, én már csak ilyen vagyok, pont mint maga a Mazda.
Térjünk vissza azonban a használati szokásokra, hiszen immár több mint 15 000 kilométert tett meg az autó amióta nálam van. Kezdjük a sokakat érdeklő kérdéssel, vagyis a fogyasztással, amit az első méter óta egy applikációval dokumentálok. Jelen pillanatban 9,63 liter/100 kilométer az átlag, ami éppen a gyárilag megadott érték, bár az igaz, hogy a fedélzeti számítógép konzekvensen kisebb számot mutat minden tankolásnál. Erre tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy pontatlan, ami már csak azért sem meglepő, mert csupán az injektorok működési ciklusából (befecskendezési idő) számolja az átlagértéket. A dolog pikantériája, hogy ez a Toyotánál is így volt, és bár az két évvel fiatalabb volt, nem túlzás általános problémának vélni a jelenséget. Ez annak fényében is furcsa, hogy a 323F esetében még pontos volt a kijelzett szám.
A legjobb fogyasztási érték egy tankolásra vetítve 7,52 liter/100 kilométer volt, a legrosszabb 12,01 liter ugyancsak 100 kilométerre számolva. Az előbbi egy nyaralás alatt, kényelmes tempóban született, túlnyomórészt országúton. Utóbbi egy dugókkal fűszerezett budapesti araszolgatásokkal tűzdelt időszakban. Nagy kiugrások tehát nincsenek és a számokat úgy érdemes vizsgálni, hogy nincs sem túlságosan kímélve, sem indokolatlanul forszírozva az autó.
Ahogy ígértem, hamarosan egy részletes karbantartásokról és javításokról szóló bejegyzés is születik, erről ebben a posztban nem lesz szó, azt azonban elárulom, hogy semmi váratlan, terven felüli esemény nem történt. Cserélve is gyakorlatilag csupán kopó alkatrészek lettek eleddig. A kényelmesebb utazás érdekében viszont volt egy nem tervezett beruházás is: a gyári audio rendszer fejegységét egy Eonon által kimondottam Mazda3-hoz illesztett darab váltotta. Az androidos, nagyképernyős fejegység valóban tökéletesen illeszkedik a belső térhez, de azt túlzás lenne állítani, hogy hibátlan minőségű a kínai ipar eme remeke. A telepítése egyszerű, a csatlakozókat csupán össze kell passzintani, egyedül a rögzítőfék jelkábelét érdemes bekötni, mert bizonyos applikációk e nélkül használhatatlanok menet közben. És itt természetesen nem a videólejátszóra gondolok, hanem például az autó valós idejű adatait is megjelenítő, Torque nevű appra. A hátrányoknál a legfeltűnőbb a hangminőség, ami érezhetően romlik. Kivétel ez alól a bluetooth zenelejátszás, de ez nem is csoda, hiszen ott a lejátszó eszköz felelős a jelfeldolgozásért. Gyengébb továbbá a rádióvétel, a beépített kihangosító pedig nem mindig érzékeli a külső mikrofont, ilyenkor pedig a beépített belsőkre vált át, amik finoman szólva is gyengék. Az óra leállítás után pontatlan lesz, ezt a GPS jel megtalálását követően korrigálja a készülék. Ez – vagyis a műholdak megtalálása – néha hosszadalmas, ahogy a bekapcsolás utáni elindulás is. Az pedig csak egy kínai gyártó termékénél fordulhat elő, hogy az ajándékba adott menetrögzítő kamera nem kompatibilis a készülékkel…
Persze megvannak az előnyei, így végül maradt és ennek köszönhetően a tolatóradar kamerával is kiegészült, ami a rendszámkeretben kapott helyet. A legnagyobb előnye kétségkívül a telepíthető applikációkban rejlik, így például a Waze navigációban, ami mindig kéznél van, csupán internet-kapcsolatot kell számára biztosítani. A mindennapok során ez jól is jött, sokkal kényelmesebb így használni, mint a telefonon keresztül.
Apropó mindennapok. Az elmúlt hónapokban az autó volt csapatmozgató az Ultrabalaton futóversenyen, szállítottunk vele lapra szerelt bútorokat és kerékpárt is. E mellett egyetlen autóként már a mindennapi feladatokból is kijutott neki. A csomagtere kategóriatársakhoz képest is bőséges (a kortárs Aurishoz mérten kimondottan), e mellett pedig praktikus is. Számomra érthetetlen, hogy manapság miért tűnnek el az olyan praktikus részletek az autókból, mint amilyenek például a nyitható szatyortartó fülek ennél. Bátran jelentem ki, eddig nem volt olyan feladat, amit ne oldott volna meg magabiztosan.
Azt nem állítom, hogy tökéletes lenne. Így 10 évesen már vannak idegesítő apróságok benne. A belső tükör nagyon különleges frekvencián tud rezonálni rossz úton, a jobboldali ülés hátlapja pedig szintén rezonál, ha nem ül benne senki. Szintén negatívumként említhető a nem túl kosztűrő szövetkárpit is. Ezek azonban mind megbocsátható gyengeségek, legalábbis nekem sikerült túltennem magam rajtuk. A közös történet tovább folytatódik, már csak azért is, mert egyelőre nem tudok olyan alternatívát mondani, amire jó szívvel cserélném és megfizethető is egyben.