Mennyit eszik?

Legyünk őszinték, a „mennyibe kerül” után általában ez a kérdés következik, a legtöbb embernél, amikor egy ismerősnél új autóval találkozik. Vagy ha mégsem, akkor ez a kérdés a TOP 10-ben egészen biztosan benne van, főleg egy Mazda esetében.

Ez adódik a „milyen motor van benne” részből, de mielőtt teljesen elmennénk egy szerepjátékos irányba, nézzük a magyarázatot.
A fiatalabb generációnak már az is szokatlan, hogy egyáltalán szívó motor dolgozik egy kompakt autóban. Ráadásul viszonylag nagy hengerűrtartalommal, így általában a márkát nem ismerők kerek szemekkel hallgatják a különböző modellek adatsorait, amikor egy-egy tesztautó mellett diskurzusba bonyolódunk. Épp ezért gondoltunk arra, hogy legutóbbi tesztautónkkal ismét nekiveselkedünk egy kimondottan fogyasztásmérő körnek.

Büszkén hirdeti a popsiján a négykerékhajtást (AWD), de legyünk őszinték, a fogyasztásmérésnél ez nem előny

Ahogy a tesztautóról készült bejegyzésben már ígértük, ezt a fejezetet külön körbejártuk, ahogy annak idején tettük a harmadik generációs hármas több példányával is. A legtöbb tesztautónál sajnos csak a mindennapi tapasztalatokra támaszkodhatunk, ezért is szoktuk jelezni, hogy milyen körülmények között rögzítettük az adott értéket. Azért emeljük ki, hogy sajnos, mert ha a szívünkre tesszük a kezünket, nálunk is előfordul, hogy országúton túllépjük a 90 kilométer/órát, vagy épp városban az 50-et. Ezen a körön viszont próbáltunk mindenre figyelni, hiszen a sebességhatárokat a gyártóknak is be kell tartania a mérések során, és az útvonal összeállításnál is igyekeztünk reális eloszlást alkalmazni. A metodika az volt, hogy az egyik gazdagréti benzinkúttól indulva az M7-es autópályán elmentünk egészen a katonai emlékpark kijáratáig, majd onnan visszakeveredve a 7-es útra, az Egér úton keresztül jutottunk vissza Gazdagrétre. Ez éppen 100 kilométer, visszatankolás után pedig pontosan számítható a fogyasztási érték.

Bátran nézhet tükörbe a mért értékek kapcsán is

A forgalom teljesen átlagos volt, a hosszú hétvége szombat délutánját választottuk a méréshez, amikor még intenzív, de már jól autózható volt a pálya. A városi forgalmat a rövid budapesti, a budaörsi és a települések szakaszai adták. Ez így elsőre nem tűnhet igazi kihívásnak, de mindenkinek javasolnám, hogy aki kételkedik nézze meg szombat délután a velencei korzó környékét, sokkal komolyabb, mint a budapesti belváros. Az országutat pedig értelemszerűen a falvak közötti alsóbbrendű utak és a 7-es főút jelentették. Ha az eloszlást vizsgáljuk, akkor a vizsgált szakaszon 35 kilométer az autópálya, szintén ennyi a városon kívüli és 30 kilométernyi az azon belüli útszakasz.

Aki visszaolvasott a bejegyzés elején található linkre kattintva, vagy olvasta a konkrét autó bemutatóját, azt tudja, hogy a kétliteres SkyactivG motor 150 lóerős változata és egy hatfokozatú automatikus sebességváltó dolgozott a tesztalanyban egy „okos” négykerékhajtás támogatásával. Nem éppen ideális egyveleg a fogyasztás szempontjából, de nem is rekordokra hajtottunk, csak arra voltunk kíváncsiak, valós körülmények között, de a szabályokat betartva mire jutunk vele. A sebességet a gyári kilométeróra és GPS alapján is figyeltük, természetesen igyekeztünk az utóbbihoz alkalmazkodni. Egyáltalán nem használtunk sebességszabályzót (tempomatot), így annak bizonytalanságait is kizárhatjuk.

A vízpart is jól áll neki, de fotózni természetesen nem fogyasztásmérés közben álltunk meg

A tesztút elejéből nem vonnánk le messzemenő következtetéseket a rövid városi szakaszt követően 6,6 litert mutatott a fogyasztásmérő, amikor ráfordultunk az M7-es autópályára. Itt nagyrészt tudtunk a megengedett sebességhatár közelében haladni, a lehajtáskor 7,2 liternél jártunk átlagban. Innen következett az országúti/városi kombinált szakasz, aminek a végére egészen 6,3 literig esett az érték a kijelzőn. A visszatankolás tanulsága szerint ez az érték ráadásul akár pontosnak is nevezhető, mert 6,4 literre jött ki a valós érték, de ekkora hibahatár simán benne van az üzemanyagtartály hőtágulásában, vagy akár a töltőpisztoly működésében is. Ezt a visszatankolást ráadásul többször, több kútnál is eljátszottuk és mindig ezt igazoló eredményeket kaptunk.

Nem csalás, nem ámítás, ez egy literrel jobb, mint a gyárilag megadott WLTP-átlag

A gyárilag megadott vegyes fogyasztási adatok az NEDC ciklus szerint 6 liter/100 kilométer, a WLTP szerint viszont 7,3 liter/100 km. Önmagában mindkettő megsüvegelendő lenne, de az, hogy ez a konkrét CX-30 közelebb volt a NEDC adathoz, egészen biztosan meglepi a bejegyzés elején említett felületes szemlélődőt. Minket nem annyira, mert a korábbi mérések kapcsán is azt tapasztaltuk, hogy akár a gyári értékek elérése sem gond a Mazdákkal (és akkor még nem is használtuk a WLTP-t). Kivétel ez alól a SkyactivX-motor, amit még nem tudtunk igazából próbára tenni ezen a téren. Mindig volt valami, vagy hatalmas szél, vagy épp lezárt országok a koronavírus miatt. Persze a mérésről még ott sem tettünk le. Ráadásul a mostani esetben ugyan bejáratott volt az autó (több mint 6000 kilométer volt már benne), a klíma folyamatosan ment, hiszen 32 fok volt, így ez is nehezítette a dolgát. Ha a generátor még jobban tudná tölteni a lítiumion akkut, akkor ez az érték akár jobb is lehetne, de ne legyünk telhetetlenek.

Kicsit olyan ez a lítioumion akkumulátor, mint az Északi Boszorkány: soha senki nem látta még (tele)

A Skyactiv motorcsalád ismét bizonyította, hogy felveszi a versenyt a kisebb, turbós motorokkal, vagy akár a hibrid hajtásláncokkal. Persze ehhez már neki is olyan varázslatok kellenek (varázslatok – boszorkány, értitek?), mint a hengerlekapcsolás, vagy az enyhe hibrid rendszer. Teljes használati költségek összehasonlításáról még nem beszélhetünk, de ha ez a generáció is annyira megbízható és gondmentes lesz, mint az első Skyactiv volt, akkor félelemre semmi ok a tartósság terén sem. Ennyi jó hír után pedig, talán már nem is kell több mára.