Eredetileg most egy olyan bejegyzés következne, ami a Skyactiv-X motorral szerelt Mazda3 Sedan nagyszerű fogyasztásáról szól. Ezeket a terveinket továbbra sem adtuk fel, de amíg legutóbb a havazás tett keresztbe a kísérletnek, most azt szó szerint elfújta a szél.
Milyen egyszerű dolog ez a fogyasztásmérés. Megtankolod csurig az autót, lenullázod a napi számlálót és elindulsz a jó előre kiválasztott útvonalon. Na, persze, hacsak nem egy olyan héten kapod a tesztautót, amikor folyamatosan 100 kilométer/óra közeli szél fúj váltakozó irányban. Ez egy picit át tudja alakítani a jól betervezett menetrendet. Mi legutóbb pont így jártunk, pedig majd egy egész hetet vártunk az időjárás javulására, de a szél csak nem akart alább hagyni.
Azt ugyanis már megírtuk, milyen felszereltségekkel elérhető a Mazda3, sőt a lépcsőshátú kivitelekre is külön kitértünk itt és itt is. A korábbi kedvező tapasztalatok és a CX-30 kapcsán mért jó adatok viszont arra sarkalltak bennünket, hogy rámenjünk a fogyasztási értékek hajszolására (természetesen a takarékosság kapcsán). A már említett havas intermezzo után aztán most jött a szél. Mintha csak el lennénk átkozva, vagy az is lehet, hogy csak a tél játszik velünk csúfos játékot. Pedig a legfrissebb tesztautónkban minden adott volt. A Skyactiv-X erőforráshoz ezúttal kézikapcsolású sebességváltó járt és a tesztautó is túlvolt már a „bemelegítés” 6000 kilométerén.
A GTPlus felszereltségű, Soul Red Crystal Hármasról persze csináltunk jó néhány fotót és használtuk majd egy hetet. Ez tovább erősítette bennünk, hogy ha céges autónak keresnénk szedánt, akkor aligha találnánk ennél elegánsabb és minőségibb ajánlatot, ugyanakkor ezt már tulajdonképpen eddig is tudtuk. A terv szerint éppen 400 kilométert autóztunk volna normális időben, vegyes, de többnyire autópályás körülmények között, mindenhol a megengedett sebességhatárhoz igazodva. Fontos megjegyezni, hogy mindezt GPS-adatokhoz és nem az autó műszereihez igazodva. Bár, őszintén szólva, az új generációs Mazdáknál nagyon keveset csal a sebességmérő is, erről most már sokadszor győződtünk meg. Mindössze 3 kilométer/óra a különbség a mért és a kijelzőre kiírt értékek között, így jobb óvatosan bánni a 10 százalékos szabály alkalmazásával, ha minimális gyorshajtásról van szó.
A terv végül maradt, de a már említett szélben és tudtuk, hogy ez így egy lehetetlen küldetés. Az autópályán elég nagy széllökéseket kellett megélnünk az autóban. Bár a kecses vonalak miatt nem látszik, de a homlokfelület nagy, ráadásul az ajtók formájának köszönhetően szó szerint bele tud kapaszkodni a szél az autóba. A Budaörs-Győr-Hegyeshalom viszonylatban ez meg is látszott, 7,6 literes átlagfogyasztást mutatott a fedélzeti kijelző. Hegyeshalomtól Pándorfig az osztrák 10-es és 50-es utakon tettük meg a hátralévő utat. Ezek településeken is keresztülhaladnak, valamint vannak 70 kilométer/órára korlátozott és 100-as szakaszai is. Helyenként elképesztő adatokat láttunk a pillanatnyi fogyasztásmérőn, hiszen volt olyan szakasz, ahol huzamosabb ideig 4 liter alatti fogyasztást rögzített a fedélzeti számítógép. Ez a nagyjából 26 kilométer azonban csupán arra volt elég, hogy 7 liter alá tessékeljük az átlagot, 6,9 liter/100 kilométerrel érkeztünk féltávhoz.
Hazafelé ugyanez volt az útvonal, természetesen fordítva. A határt átlépve ekkor is visszahajtottunk az M1-es autópályára. Az ezt megelőző pillanatig 6,5 literre esett az átlagfogyasztás, ez azonban még mindig nagyon messze volt az áhított eredménytől, amire számítottunk. Annyira, hogy nem is áruljuk el, mivel számoltunk előzetesen, hiszen továbbra is bízunk benne, hogy tavasszal ennek még újra nekifutunk. Az autópályán hazafelé nem volt annyira durva a „szél helyzet”, de mivel nem szembe és hátszélről beszélünk, hanem nagyrészt oldalirányúról, így sem tett jót a fogyasztásnak. Vissza is kúszott 6,8 literre az átlag, amit a visszatankolás is megerősített. Ugyanazon a kútoszlopon tankolva, decire egyezett a fedélzeti egység és a mi mérésünk.
Az eredmény akár csalódáskeltő is lehetne, hiszen a Mazda3 ezen változatának katalógusadata 4,5 liter, ne feledjük azonban el, hogy ez nagyrészt autópályán végzett adatrögzítés volt.
Ráadásul az út sok tapasztalatot adott. Az első rögtön az, hogy egy esetleges rekordkísérletnek nem lesz érdemes bekapcsolt sebességrögzítővel nekimenni. Félreértés ne essék, az adaptív rendszer a legtöbb esetben nagyon sokat könnyít az életünkön, megvannak azonban a korlátai is. Előfordul, hogy olyan esetekben is közbeavatkozik, amikor nincs rá szükség. Például olyankor, amikor már épp kisorol előlünk valaki a belső forgalmi sávból. Ő még fékez, pedig vizuálisan jól látszik, hogy fölösleges. Persze, első a biztonság, de az ilyen „véletlen” belefékezések egy fogyasztásmérésnél sokba kerülhetnek.
Egyébként a 400 kilométer szinte megállás nélkül meg sem kottyant a Mazda3-ban, pedig a vezető nem volt kicsi, ráadásul egy félig kialakult gerincsérvet is „cipel” magával. Aki sokat megy egyhuzamban, annak ez mindenképp jó hír. Az autót körbevevő csönd és nyugalom továbbra is elsőosztályú, egyedül a kicsit szomorkás műszerfal lóg ki egy picit a pozitívumok sorából, de erről már korábban is értekeztünk. Tulajdonképpen az egyetlen amit nem tudunk megszokni és elfogadni, az a fekete zongoralakk bevonat a különböző burkolatokon, de annyi baj legyen.