Az erő még nem minden

Behuppansz, egészen pontosan le. Olyan mélyre, amilyen mélyre talán még soha nem ültél. Egyetlen mozdulattal kinyitod a ponyvatetőt. Kinyomod a kuplungot és megnyomod az indítógombot. Egy pár másodpercig hallgatod az életre kelő motor duruzsolását, majd „megkínálod” néhány gázfröccsel. Aztán sebességbe teszed a váltót, felengeded a kuplungot és élvezed ahogy az erőforrás érces koncertje közben a hajadba markol a szél. Nincs még egy ilyen autó…

Amikor először beültünk a Mazda legendás roadsterének legújabb generációjába, rögtön az az érzésünk támadt, mintha visszarepültünk volna az időben. A Genfi Autószalon Mazda standján egymásra mosolyogtunk a kollégákkal, mert érezni lehetett, hogy a japán mérnökök az alapoktól, az első generációtól tervezték újra a típust. Aztán amikor néhány hónapja megkaptuk az első tesztautót, akkor ismét hatalmába kerített bennünket ez az érzés. Akkor is mindannyian azt mondtuk, hogy vezetési élmény tekintetében újra piacvezető lehet a Mazda az új MX-5 segítségével. Ugyan én magam azt állítottam, hogy ebbe az autóba teljesen fölösleges az 1,5 literes, 130 lóerős motornál erősebb, volt közöttünk, aki türelemre intett: várjuk ki a kétliterest. Most viszont az a furcsa helyzet állt elő, hogy több mint 500 kilométer és majd négynapi együttélés után sem merem biztosan kijelenteni, hogy melyikünknek volt igaza. Ennyire azonban ne szaladjunk előre.

Mostani bejegyzésünk főhőse egy G160 Revolution Top kivitel, amely bizony nem más, mint a jelenlegi kínálat csúcsa. Ez minden autónál már önmagában is izgalmasan hangzik, de az MX-5 ebből a szempontból is kicsit más. Természetesen kívül-belül akadnak különleges részletek, a kecses forma alatt pedig ott a műszaki tartalom, ami ebben az esetben még élvezetesebb autózást ígér.
Haladjunk azonban szép sorjában. Ahogyan megszokhattuk, az autó orrában LED technológiás fényszórókat találunk. Csakhogy ez nem a Mazda2 egyszerűbb rendszere, hanem a Mazda6 aktív megoldása, amit már mi magunk is többször magasztaltunk: itt és itt is. Látni tehát mindig tökéletesen látjuk az utat, sőt a Revolution Top a manőverezésben is jobban partner. Mert bár az új MX-5 kisebb elődjeinél, az alacsony üléspozíció miatt átlátni a karosszériát egyáltalán nem egyszerű. A legmagasabb felszereltséghez viszont jár a holtteret és a hátsó keresztirányú forgalmat figyelő rendszer. Ezekről biztosan nem, de a színre fújt visszapillantó tükrökről és a 17 colos könnyűfém keréktárcsákról megismerhető a kétliteres motorral szerelt változat. A Revolution Top kivitel további sajátossága pedig a krómozott bukócső borítás és az Alcantara-bőr Recaro ülésgarnitúra.

Persze a szemfülesebbek akár azt is kiszúrhatják, hogy a nagyobb erőforráshoz más futómű dukál. A Mazda által sport felfüggesztésnek nevezett rendszer jóval keményebb, mint az alap, amely a korábban nálunk járó modellben dolgozott. Kiegészülve a nagyobb kerekekkel határozottan keményebb az MX-5. Az 1,5 literes változatnál pont az volt feltűnő, hogy a vártnál puhább a felfüggesztés, ennél viszont nem várt keménységet mutat. Ez egyben azt is jelenti, hogy az úthibákra is érzékenyebb, és például Budapesten egyáltalán nem biztos, hogy ez előny. A városból kiszabadulva egészen más a helyzet, ott már csak azt vesszük észre, hogy sokkal bátrabban támadjuk vele a kanyarokat. Nem csoda, hisz a sport felfüggesztés nemcsak Bilstein lengéscsillapítókat, hanem sperr differenciálművet is takar. Ha egészen őszintén nézzük, akkor bizony ezek a kiegészítők kellenek is. A kétliteres motor ugyanis gázzal való kanyarodáskor nemcsak néha indítja meg az autó fenekét, hanem szinte minden alkalommal. Ebben az autóban keményen dolgozik a menetstabilizáló rendszer és a gumik is küzdenek a tapadásért szinte minden szituációban. Aki ezt nem szereti, annak egészen biztosan nem ajánlanám a kétliteres változatot. Mindenki másnak viszont ez a csupa nagybetűs ÉLMÉNY!

Tehát, aki viszont élvezi és kihasználja egy vérbeli roadster minden tulajdonságát, annak kétség kívül jobb móka a G160 erőforrás. A menetstabilizálót kikapcsolva olyan érzésünk van, mintha a kisördög ülne oda a vállunkra. Szinte minden kanyarból való kigyorsításnál erőből keresztbe kezdünk és megfordulásnál sem az ipszilonozáshoz keressük a megfelelő helyet. Persze ennek megvannak a veszélyei is. A felkészületlen pilótát gyorsan kellemetlen meglepetésben részesíti az MX-5, aminek jobb esetben csúnya lebőgés, rosszabb esetben még csúnyább csattanás lehet a vége.
A kétliteres motor nemcsak nyomatékos (200 Nm a legnagyobb nyomatéka), hanem kellemes karakterű is. Alulról is kellemesen húz és pörgetés közben sem fogy el az ereje. Igaz szívó motor annak minden előnyével. A hozzá kapcsolódó hatfokozatú sebességváltó pedig hozza azt, amit egy MX-5 tulajdonos elvár. A fokozatok pontosak, ugyanakkor „karcosan”, vagy ha úgy tetszik határozottan kapcsolhatók. A Recaro ülések pedig szintén partnerek a mókázásban.
Hangsúlyozom, mindezekre úgy jöttünk rá, hogy megtettünk vele közel 500 kilométert, és olyan helyeken feszegettük a határait ahol erre valóban volt mód és lehetőség.

Használni egyébként – kompromisszumokkal ugyan, de – kellemes a legmagasabb felszereltségi szintet képviselő Mazda roadstert is. Ha az ember megszokja, hogy nincs hagyományos kesztyűtartó, hogy a váltó helyet követel szinte már mellette, hogy a csomagteret kinyitni csak a kulccsal lehet, plusz még a keményebb futóművet – akkor kellemes társ az MX-5. Márpedig megszokja, mert azért választotta ezt az autót, hogy minden a vezetés élményéről szóljon. Ebben pedig tökéleteset alkotott a Mazda! Sőt, az esztétikai élmény is garantált: nincs még egy autó, amit ennyien megnéznek. Amire ennyien biccentenek elismerően úgy, hogy közben fikarcnyi ellenszenv sincs bennük. Olyan autó sincs, ami ennyire kortalan lenne. Mindegy, hogy fiatal vagy idősebb, férfi vagy női vezető ül a kormány mögött, mindenki megtalálja benne az örömöt. Mert használni élvezetes és nem is igazán költséges. A már említett 500 kilométeres távon 6,8 literes mért átlagfogyasztást produkált, ami éppen két decivel több a gyárilag megadott 6,6 liter/100 km vegyes fogyasztási értéknél. Ami viszont érdekesebb, hogy négy decivel kevesebb az 1,5 literes motornál mértnél, igaz ebben az esetben kevesebb volt az autópályás és a városi használat, így ez az összevetés nem egzakt.

Érdekes volt megismerkedni az erősebb MX-5 változattal. Nyilván sok közös tulajdonsága van kisebb testvérével, mégis épp olyan apróságokkal nyújt többet, amelyeket az emberek meg tudnak indokolni, amikor egy ilyen autó mellett döntenek. Az aktív LED fényszórók, az Alcantara Recaro ülések, a nagyobb keréktárcsák, a sperr differenciálmű és persze az erősebb motor is fontos tényező lehet a vásárláskor. Az árak tekintetében a nyár elején próbált 1,5 literes Revolution modell 7 539 900 forintba kerül jelenleg, a most próbára tett Revolution Top 8 649 900 forinttól elérhető. Hogy mindezek után melyik mellett tenném le a voksom. Hosszas gondolkodás után azt hiszem mégis az erősebb változat mellett, de fehér helyett biztos valami élénkebb színben választanám.