mazdablog
Japánban 1978 márciusában debütált a Mazda bolygódugattyús kupéja, az RX-7. A több nemzedéket megélt típus a márka egyik legsikeresebb Wankel-motoros járműve, és még manapság is komoly rajongótábornak örvend. Róla emlékezünk most meg!
Már az 1960-as években is létezett Wankel-motoros Mazda kupé, mindenekelőtt az 1967-es Cosmo Sport. Ám ezt követően más típusok kupé kiviteleként élt tovább a Wankel-legenda, nem önálló kétajtós sportkocsiként, illetve túraautóként. Ezen változtatott az 1978-as Mazda RX-7. Ugyanis újra önálló sportautóként jelent meg, először Japánban, 1978 márciusában. Az RX-7 az RX-3 kétajtós változatának utódjaként debütált, vagyis más ligában játszott, mint az 1967-es luxuskupé, a Cosmo Sport. Ez utóbbi utódjának ugyanis a mifelénk 929 néven ismert típus kétajtós változatai tekinthetők. Továbbá olyan ínyencségek, mint például a csak Japánban forgalmazott Eunos Cosmo. Hozzájuk képest a Mazda RX-7 nemzedékei kompakt, könnyű sportkocsik. Persze a márkajelzésen túl szintén fontos közös elem ezekben a típusokban a bolygódugattyús erőforrás.
A Mazda RX-7 vezető tervezője Matasaburo Maeda, akinek fia, Ikuo már a típus utódja, az RX-8 tervezésében vett részt. No, de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az RX-7 sok sikeres évet tudott magáénak, mielőtt az RX-8 megjelent. Sikere részben annak köszönhető, hogy a járművek után fizetendő adó mértékét Japánban a motor hengerűrtartalma alapján szabták ki, ahogy hajdan hazánkban a felelősségbiztosítást. Ezért maradt mindig 1500 köbcentiméter alatti minden Mazda Wankel-motor, hiszen így jóval kedvezőbb besorolásba esett hazájában. Ám a szerény lökettérfogat ellenére, a vetélytársak azonos űrtartalmú soros benzinmotorjainak teljesítményénél jóval többet préselt ki bolygódugattyús egységeiből a Mazda.
A kiváló hatásfokú és méretében is kompakt Wankel-motor ráadásul mélyre kerülhetett az első tengely mögött, ami az 50:50 százalékos tömegeloszlás és az alacsony súlypont megvalósítása szempontjából is komoly előnyt jelentett. 1981-re kissé megújult az addigra már világszerte forgalmazott Mazda RX-7. Európában alapfelszereltséggé vált a tárcsafék mind a négy keréknél, valamint 115 lóerőre nőtt az eredetileg 105 lóerős 12A erőforrás teljesítménye. 1984-ben még egy utolsó frissítést kapott az első RX-7. Az Észak-Amerikában kínált befecskendezős 13B motorja ekkor már 135 lóerőt teljesített, 184 newtonméter forgatónyomaték mellett. Ezzel igazán élvezetes autózást nyújtott az alig 1100 kilogramm saját tömegű és nem egészen 4,3 méter hosszú RX-7. Az igazi különlegességnek azonban a csak Japánban, 1983 szeptemberétől forgalmazott, 165 lóerős RX-7 Turbo bizonyult – nem számítva persze a típus alapjaira épült versenyváltozatokat.
1985-ben jelent meg a Mazda RX-7 második nemzedéke, az immár 150 lóerős 1,3 literes 13B motorral. Ennek turbófeltöltős változata 185 lóerőt teljesített, 1988-ig. 1989-től ugyanis 160 lóerőre, illetve turbófeltöltővel 200-215 lóerőre módosult a motorok teljesítménye, elsősorban a nagyobb sűrítés és a továbbfejlesztett motorvezérlés jóvoltából. Szintén e nemzedék újdonságaként debütált a típusban az útviszonyokhoz alkalmazkodó lengéscsillapítás (Auto Adjusting Suspension – AAS). Mivel az első RX-7 több mint 471 ezer példányának 80 százaléka Észak-Amerikában kelt el, ezért az RX-7 második nemzedékét elsősorban az amerikai ízlés szerint fejlesztette a Mazda. Előtérbe került tehát a kényelem, ugyanakkor az autó saját tömege 1223-1584 kilogrammra nőtt.
1988-ban nyitható tetős változattal bővült a kínálat, és néhány piacon a kabrió is megkapta a turbófeltöltős erőforrást. A kétrészes tető jóvoltából targaként is megállta a helyét a kabrió RX-7. Valamint kategóriájában az elsők között szélfogót és fejtámlába épített hangszórókat is rendelhettek a vevők a vászontetős RX-7 modellbe. Összességében mégis messze elmaradtak a típus eladásai az RX-7 első generációjának sikerétől, hiszen csak bő 272 ezer darabot gyártottak belőle.
Minden korábbi RX-7 nemzedéknél hosszabb ideig, 10 évig készült a típus harmadik generációja. Ez manapság is a legismertebb Mazda RX-7, a tuningolók kedvence, holott ebből készült a legkevesebb, alig 69 ezer példány. Ezt az 1992-ben debütált nemzedéket már csak turbófeltöltős 13B-REW motorokkal kínálták, 255-280 lóerős teljesítménnyel. Nem is egyet, hanem egyszerre két turbófeltöltőt alkalmaztak a harmadik RX-7 erőforrásainál, amelyek közül az egyik turbó az alsó, a másik a felső fordulatszám-tartományban fejtette ki jótékony hatását. A teljesítmény növelésével szemben az autó saját tömege csökkent – 1218-1340 kilogrammra –, s ez persze előnyösen hatott a menettulajdonságokra. A Mazda 1990-es évekbeli törekvéseinek megfelelően az RX-7 is forgalomba került egyéb márkajelzéssel.
Sőt, még négyfokozatú automatikus sebességváltóval is piacra került, pedig az 1990-es években jóval ritkábban kínáltak a gyártók kuplungpedál nélküli sportkocsit, mint manapság. Mindezekkel együtt végképp nehéz lenne még felsorolni is az utolsó Mazda RX-7 világszerte forgalmazott megannyi változatát. Pláne úgy, hogy az RX-7 valamennyi nemzedékéből készült versenyváltozat is, amelyek szintén többnyire sikeresen szerepeltek kategóriájukban. A száraz adatok helyett azonban beszédesebbek az átalakított, „házilag továbbfejlesztett” különleges kiviteleket bemutató alábbi videók.
Itt van mindjárt ez a lángszínű RX-7 és meglehetősen lelkes gazdája, akik együtt igazi győztes csapatot alkotnak.
Kétségtelen, hogy a fenti RX-7 nagyjából csak egyenes haladásban jeleskedik, de abban nagyon. Alábbi testvére viszont éppen ellenkezőleg, a kanyarokat falja felettébb élvezetesen – persze értő kezek között. Az RX-7 ugyanis a drift nagymesterei körében is kedvelt típus, ahogy arról az alábbi videó tanúskodik:
Kivételek mindig akadnak. Többen is élnek köztünk olyanok, akik nem utolsó generációs RX-7 modellt tuningolnak, sőt az alábbi átépítés tuningnak is aligha nevezhető. Ugyanis egy lelkes mérnök az RX-7 második nemzedékéből származó példányt épített át elektromos hajtásúvá. Ám alkotója nemcsak villanymotort és akkumulátorcsomagot pakolt a koros RX-7-be, hanem hatótávnövelő erőforrásról is gondoskodott, így kvázi hibridnek is nevezhetjük ezt a Mazdát. De nem a gyári Wankelt hagyta meg, tehát nem előzte meg a Mazdát a bolygódugattyús hatótávnövelő villanyautó megalkotásában. Annál is különlegesebbet alkotott, és éppen ez autója érdekessége. Vagyis a szerény, 60 lóerős egység, amely konkrétan egy turbina. Így az autó hangja is repülőgépet idéz, és minden bizonnyal ez az egyik legkülönlegesebb Mazda RX-7 modell, amely valaha létezett.
Végül, de nem utolsósorban természetesen az is érdekes, hogyan működik a bolygódugattyús erőforrás. Az alábbi videóban pedig szó szerint betekinthetünk egy működő Wankel-motorba.