Jinba Ittai

Az út a cél, és a cél szentesíti az eszközt. A Mazda mérnökei 100 éve azon dolgoznak, hogy olyan „eszközöket” fejlesszenek és gyártsanak, amelyek valóban lehetővé teszik egy utazás, élményautózás, vagy versenyzés gondtalanságát és azt a harmóniát, amit a Jinba Ittai jelent. A Mazda a kezdetek óta következetesen a lehető legjobb minőségre törekszik. Ezért bátran bízik termékeiben és a leghajmeresztőbb összehasonlítástól, versenytől, valamint kalandtól sem riad vissza.

Kedvenc márkánk egyik legkorábbi ilyen ambiciózus vállalkozására 1936-ban került sor, amikor Japán legdélibb pontjához közel, Kagoshimából elindult négy KC és egy DC típusú háromkerekű Mazda Go kishaszonjármű és árkon-bokron, régi sáros csapásokon keresztül több, mint 2700 kilométert megtéve 25 nappal később begördültek Tokióba. Ezzel is bizonyítva járműveik megbízhatóságát és robusztusságát. Érdekesség, hogy anno a Mitsubishi forgalmazta ezeket a fáradthatatlan háromkerekűeket, hiszen a Mazda csupán a második világháborút követően építette ki a kereskedői hálózatát.

A Mazda látványos módját választotta a világ legelső sorozatgyártású Wankel-motoros sportautója, az 1967-ben bemutatott Mazda Cosmo 110S megbízhatóságának bizonyítására is. Benevezte 1968-ban az akkori idők leggyilkosabb pályaversenyére, a valójában máig példátlan 86 órás Marathon de la Route autóversenyre. Amit ráadásul a legendás és rettegett Nürburgring versenypályán rendeztek. Nehézségét jól jellemzi, hogy az 59 indulóból nyolcan már a start előtt visszaléptek, a maradék versenyautóból pedig csupán 26 jármű teljesítette a versenyt. A két, gyakorlatilag sorozatgyártású Cosmo kéttárcsás, 982 köbcentiméteres bolygódugattyús motorjának teljesítményét a megbízhatóság szem előtt tartása mellett, 110 lóerőről finoman 130 lóerőre növelték.

Szinte végig a negyedik és ötödik pozícióban versenyeztek, amikor csupán két órával a verseny vége előtt a 18-as rajtszámú Cosmo hátsó futóműve megsérült és a verseny feladására kényszerült. A 19-es Cosmo azonban több, mint 9750 kilométert teljesítve, befutott a negyedik helyre. Csupán az első és második helyezett Porsche 911 E és az őket követő Lancia Fulvia 1.3 HF bizonyult gyorsabbnak. A következő esztendőben már a Mazda Familia R100 M10A coupé versenyautóval álltak rajthoz a japánok és 84 óra elteltével az előkelő ötödik pozícióban végeztek, a korábbinál is kegyetlenebb versenyen, ahol 64 indulóból, csupán 19 ért célba.

A rendszerint külön utakon járó Mazda kitartó munkájának egyik legnagyobb gyümölcse a kultikus Mazda 787B versenyautó 1991-es Le Mans-i győzelme a 24 órás versenyen. Máig az egyetlen Wankel-motoros versenyautó, ami diadalmaskodni tudott ezen a kultikus versenyen.

Hűséges ólvasóink a CX-5 szabadidő-autók szibériai és lappföldi kalandozására éppúgy emlékezhetnek, mint az MX-5 roadsterek Északi-sarkköri túrájára. Immár annak is hét esztendeje, amikor nyolc Mazda3 a hofui autógyárból indulva, harminc nap alatt Szibéria és Európa jelentős részét, valamint 15000 kilométert maguk mögött hagyva megérkeztek a frankfurti Nemzetközi Autókiállításra (IAA). Kevesen tudják azonban, hogy nem ez volt a Mazda első ilyen extrém túrája, hiszen korábban már kétszer is szárazföldön jutottak el Hessen tartomány legnagyobb városába. Első alkalommal 1977-ben, a hidegháború legkiélezettebb időszakában. Természetesen szóba sem jöhetett a Szovjetuniót átszelése a két első generációs Mazda 323 számára, hiszen anno az SZSZSZR és az interkontinentális senkinek sem a földrészeket összekötő expedíciókat juttatta eszébe. Ezért kerülőúton, Malajzia, India, Afganisztán, Irán, Törökország érintésével érkeztek az öreg kontinensre. Magától értetődően műszaki meghibásodás nélkül. A következő túrára már a vörös világbirodalom végnapjaiban, 1990-ben került sor. A megenyhült politika lehetővé tette a hat, Mazda 626, 323, és E2200 járműből álló konvoj számára, hogy Japánból egészen Leverkusenig, a Mazda német főhadiszállásáig gördüljenek.

Önmagában az a tény is azt bizonyítja, hogy a Mazda nem riad vissza az ismeretlentől, a forradalmi újdonságoktól és az ezekkel járó kihívásoktól, hogy egyetlen autógyártóként évtizedeken keresztül kitartott a Wankel-motorok mellett, sőt máig nem mondott le róla teljesen. Egy ígéretes megoldás reményében – Skyactiv-X motor – akár a járt útról is bátran letér. Reméljük tovább él majd bennük az újító szellem lángja és az a hivalkodástól mentes extravagáns különcség, amit annyira szeretünk!