Másodszor is felvillanyozva

Leggyakrabban az első alkalom a legemlékezetesebb. És itt most nem arra gondolunk, amit a legtöbb szülő szemérmesen méhecskével és porzóval szokott ecsetelni sarjadó csemetéjének. Csupán azt próbáltuk érzékeltetni, hogy nem ez az első eset, hogy csapatunk egy MX-30 társaságát élvezhette. Mégis felvillanyozva vártuk az érkezését, mert az első után némi függőség alakult ki bennünk.

Annyira megszerettük a kis villanyost, hogy szinte már elvonási tüneteink kezdtek kialakulni. Hiányzott az őszintesége, hogy nem akarja többnek mutatni magát, mint ami. Nem akar többet tudni, mint amire szükségünk van, ezáltal sem környezetünket, sem pedig pénztárcánkat nem terheli túlságosan. Természetesen mindkettő relatív és azt végképp nem mernénk állítani, hogy az MX-30 olcsó, de véleményünk szerint megéri az árát. A minősége Mazda tipikusan példás, vagy kicsit jobb. Csapatunk kétgyermekes tagja hálásan gondol a hátsó Freestyle doors, a népi folklórban „öngyilkosként” ismert ajtókra is. Kitárásukkal a teljes utastér akadálymentesen hozzáférhetővé válik, ezután szó szerint gyerekjáték a biztonsági gyermekülések behelyezése, majd rögzítése. A 366 literes csomagtér nem nevezhető feneketlennek, ám jól pakolható és illeszkedik a várható felhasználói igényekhez. Az ülések lehajtásával több, mint egy köbméter, egészen pontosan 1171 liter áll rendelkezésünkre.

Gyorsításkor a hanggenerátor olyan hangulatot kelt, mintha Pirx űrhajós kadét kalandjaiba csöppentünk volna. Valakinek bejön és van, aki ódzkodik tőle, ám gyorsan megszokható és illik az MX-30 kicsit futurisztikus hangulatához. Utóbbit a KODO formanyelv is alátámasztja, hiszen jelentősen eltér a testvérei arculatától. Legkésőbb az elektromos járműveknél érezzük megmagyarázhatatlanul elavultnak, hogy legtöbbször és legszívesebben még mindig egy négylábú, történetesen ló erejéhez mérjük az elektronok száguldozásából nyert színtiszta teljesítményt. Ennek ellenére a 105 kilowatt mellett megemlítjük, hogy 143 lóerős. Nem tűnik soknak, nem is az, még a 271 newtonméteres forgatónyomatéktól sem dobunk hátast. Ám a valóságban mindkettő több, mint elegendő, főleg városban nagyon fürge az MX-30. Az adaptív Matrix-LED fényszórókat már sokszor dicsértük, most sem tudunk elmenni mellettük szó nélkül, hiszen a karácsnyi előkészületek alatt sokat rohangáltunk sötétben és minden alkalommal felüdülés velük az éjszakai közlekedés. Korábbi bejegyzésünkben már részletesen bemutattuk az MX-30 felszereltségi szintjeit. Mégis kitérnénk pár apróságra, hiszen az első alkalommal nálunk járt MX-30 Launch Edition felszereltsége Luxury Modern csomaggal kiegészítve sem rendelkezett a Mazda kiválóan működő kulcsnélküli ajtónyitás és zárás funkciójával. Talán ezt, a fűtőszálas első szélvédőt, valamint a csodás 12 hangszórós BOSE hangrendszert hiányoltuk belőle leginkább. Most azonban egy gyakorlatilag csúcsfelszereltségű MX-30 GT Plus Luxury Modern Premium példányhoz lehetett szerencsénk. Semmi sem hiányzott belőle, csupán a Sunroof csomaggal tudtuk volna „megfejelni”. Magyarul a napfénytető hiányzott belőle, illetve dehogy hiányzott, hiszen messze még a nyár.

Nem csak a versenyautók kiváltsága az 50:50 százalékos tömegelosztás, az MX-30 és végeredményben az őt vezető szerencsések is profitálnak belőle. A padlólemezbe helyezett 35,5 kilowattórás akkumulátorcsomagnak köszönhetően a tömegközéppont is olyan alacsony, hogy igencsak nehéz lenne kibillenteni az egyensúlyából az elektromos Mazdát. Ha már az akksiknál tartunk, beszéljünk kicsit a töltésükről, valamint a gyakorlati hatótávról. Az ünnepek alatt járt nálunk a Mazda, forszírozott tempóban, gyakran autópályán hajtottuk. Így a kombinált fogyasztásra megadott gyári érték – 17,7 kWh – közelében sem jártunk, nekünk kerek 24 kilowattóra/100 kilométer lett a 350 kilométeres táv átlaga. Hozzá kell tennünk, hogy a légkondicionáló állandóan működött, legtöbbször az ülésfűtés és a kormánykerék fűtése is kényeztetett bennünket. Töredelmesen be kell valljuk azt is, hogy a lehető legtöbbször kihasználtuk a villanymotor robbanékony, késlekedés nélkül rendelkezésre álló erejét is. Így azért már érthető, miért prognosztizált a fedélzeti számítógép pár nap elteltével 100 százalékos akkumulátorok mellett is csupán 140 kilométeres hatótávot. Kevésbé hedonista felhasználás mellett, mondjuk tavasszal, amikor nincs szükség hűtésre és fűtésre, teljesíthető 160–180, óvatosan 200 kilométer is. Azok is fellélegezhetnek, akiknek ez kevés, hiszen reményeink szerint már idén érkezik a hatótávnövelő, Wankel-motoros MX-30.

Kritikát csak a töltőkábelek kapcsán fogalmazhatunk meg. Míg az otthoni töltőkábel kellemesen hosszú, a köztéri testvére meglehetősen rövid, így jól meg kell nézni hová és hogyan állunk oda, ha a lovak etetéséről van szó. Erre jó előre készülni, ahogy arra is, hogy ez a példány is hajlamos volt 80 százalék fölött lekapcsolni a töltést. Logikát ugyan nem fedeztünk fel benne, és az is lehet, hogy egy egyszerű szoftverfrissítés megoldja majd, de hosszabb távon, erre jó lesz odafigyelni a tulajdonosoknak.
Egyébként egy 50 kilowatt teljesítményű, egyenáramú gyorstöltő 20-ról 80 százalékra 30–40 percen belül feltölti az akkumulátorokat. Ugyanehhez a mutatványhoz egy 22 kilowattos váltóáramú töltőnek 3–5 órára, míg az otthoni 230 voltos konnektorhoz csatlakoztatott 2,3 kilowattos töltőnek 9–10 órára van szüksége. Megnyugtató, hogy a Mazda nyolc év vagy 160 000 kilométer garanciát vállal az akkumulátorokra. Tessék, még csak most adtuk vissza és máris hiányzik.